Prakfalvi Endre: Római katolikus templomok az egyesített fővárosban - A mi Budapestünk (Budapest, 2003)

tervezett rendház és a jobb oldalra építendő internátus és gazdasági iskola oratóriummal kapcsolódott volna a templomhoz, amely mögött, a harmadik szárnyban szintén iskolát helyeztek volna el. (A később megépült internátus Hável Lipót építőmester munkája.) Az alapkövet 1913. január 26-án, a Szent Család ünnepén tették le, a bokrétaünnepet október i-jén tartották. A görögkereszt alaprajzú, lépcsőtoronypárral közrefogott, ötven méter ma­gas, súlyos homlokzati középtornyos épület félköríves apszissal záródik. A his- torizáló épület homlokzatai tégla, kő és vakolt felületek kombinációjából állnak össze. Az eredeti megoldású négyezeti függőkupola nyolcszögű felülvilágítóján a Szentlélek galambja jelenik meg. Az első világháború hátráltatta az építkezést, a felszentelést csak 1917. május 17-én, áldozócsütörtök napján végezte Csernoch János bíboros, prímás. A korabeli ismertetés szerint a „modernizált román stílus” eredménye a szép térhatás és az elegáns belső kiképzés, ezt az építész „minden fölösleges dísz és hiú cifraság mellőzésével csupán az anyaggal, a tömegek elosztásával és rythmusäval" érte el. A templom díszét, a szentély nagyméretű mozaikképét Kölber Dezsőnek a beuroni bencés festőiskola XIX. század végi stílusának szellemében készült festménye nyomán Zsellér Imre rakta ki: a Szent Családot ábrázolja (1916). A megdicsőült Megváltót, aki családtagként jött el az emberek közé, Szent József, Szűz Mária és annak szülei, Anna és Joachim veszik közre. Elöl három angyal írásszalagot tart, rajta: Hit, Remény, Szeretet. Az apszisban az oltáriszentség állandó őrzésére felállított régi szentségi ol­tárt az olasz Del Amico tervezte; Szent Prudentius és Szent Castus ereklyéit foglalja magában. Az okos szüzeket és az oltárelő (antependium) Krisztus sír­ba tételét ábrázoló domborművét Vass Viktor mintázta. Tőle való a portál fö­lötti lunetta-relief is. A bejárat mögött található, carrarai márványból faragott két szobor, Páduai Szent Antal és Judás Tádé apostol Damkó József alkotása. Hültl a Magyar Építészeti Múzeumban őrzött egyik levelében azt írta, hogy Damkó megfaragta Berchman Szent Józsefnek, a ministránsok védőszentjének a szobrát is, azonban ennek nincs nyoma a templomban. A második világháborút szerencsésen átvészelték Zsellér Imre üvegablakai is (az egyiket Hültl ajándékozta 1914-ben) annak ellenére, hogy a Zugliget volt a németek egyik kitörési pontja a körülzárt Budapestről. 36

Next

/
Oldalképek
Tartalom