Prakfalvi Endre: Római katolikus templomok az egyesített fővárosban - A mi Budapestünk (Budapest, 2003)

I A templom keletről

Molnár 1938-ban Palesztinába utazott, ahol felméréseket készített a kegyhelyekről. Alaprajzi formáját tekintve mindegyik tervváltozata ovális, centralizáló teret képvisel. Ezt ölelik körül Jézus földi életének időrendjében a legfontosabb eseményekre emlékeztető szentélyek (többek között): az angyali üdvözlet helye (Názáret), Mária és Erzsébet találkozásának szentélye, a születés helye, a betlehemi barlang, a kánai menyegző színhelye, a táborhegyi színeváltozás kápolnája, az utolsó vacsora terme, a golgota, a szent kereszt megtalálásának barlangja.

A tíz megépült kápolna, a „térmásolatok" sugárirányban fogják körbe a központi teret. A tervezett lefedés, az elliptikus-paraboloid alakú vasbeton kupola akkor újdonságnak számított, szerkezettervezője Menyhárd István (1902- 69) volt. Az utolsó tervváltozatban is megtartotta Molnár azt a korábbi eszméjét, hogy a centrumba helyezte a Szent Sírt, mintegy a főoltár helyére-, az üres sír Krisztus feltámadásának legfőbb bizonyítéka. Az első főhomlokzati tervek uralkodó motívuma jeruzsálemi ötös kereszt volt (utalás Krisztus öt sebére). A végleges, negyedik változat a Szent Sír-bazilika bejárati homlokzatát idézte.

A háború után Szendrői Jenő vette át az építkezés vezetését. A politikai változások, a ferences barátok elűzése pontot tett az építkezés végére. Holott a hosszabbik tengelyében 34 méter átmérőjű középtér héjkupolájának zsaluzata is állt már [949-ben.

68