Prakfalvi Endre: Római katolikus templomok az egyesített fővárosban - A mi Budapestünk (Budapest, 2003)

Boldog Özséb-plébániatemplom, 1987

III. kerület, Békásmegyer, Lékai László tér „Succi&a 1nre&cit" (Lékai László bíboros jelmondata)

Özséb alapította 1262—63 táján az egyetlen magyar szerzetesrendet, a pálosokét. A középkorban a fő kolostoruk Budaszentlőrincen állt. (A rendnek egyébiránt 1951-ig volt kolostora Budán, a Gellért-hegy oldalában. A Weichinger Károly tervei szerint emelt épület 1934-ben azért készült, mert a hegy Gellért fürdő felőli oldalán található természetes barlangból 1925-től - Lourdes mintájára - engesztelőkápolnát alakítottak ki, ahol a papi szolgálatot a ferencesek után a Lengyelországból hazahívott, visszatelepített pálos szerzetesek látták el.)

A budai oldal északi nagy lakótelepének déli peremén, családi házas övezet szélén felépült templom történetére a tervező, Csaba László (1924-95) így emlékezett: Lékai bíboros (1910-86) a 75. születésnapja alkalmából neki szánt állami kitüntetést egy új egyházközség alapításának engedélyeztetésére kívánta „átváltani". „A megnyesett (fa) kizöldül" — volt a templomépítő főpap jelmondata, amit a magyar egyház egészének helyzetére vonatkoztatott. A katolikus egyház jól ismerte fel a késő Kádár kori puha diktatúra kínálta lehetőséget a vallásosság szempontjából „szürke zónának" számító lakótelepek népességé■ A templom délkeletről

72