Prakfalvi Endre: Római katolikus templomok az egyesített fővárosban - A mi Budapestünk (Budapest, 2003)

Lipótvárosi Szent István-templom (-bazilika), 1905

V. kerület, Szent István tér

„Holt királyukért könnyeznek /jámbor ízívű magyarok, / új társuknak örvendeznek / a mennyei angyalok." (Ismeretlen szerző: István király verses históriája, 1280—90 - Weöres Sándor fordítása)

A templom 1993 óta az esztergomi főszékesegyház érseki társszékesegyháza. Rangjában királyi csarnok (basilica), de épülettípusában nem az.

Alapkövét Scitovszky János prímás szentelte meg 1851. október 4-én. Tíz évre rá fejeződött be az apszist körülölelő sekrestye építése, amely a következő évtizedekben a lipótvárosiak számára az istentisztelet helye volt. Eredeti titulusát Szent Lipótról, az osztrákok nemzeti szentjéről kapta. A templom címét a millenniumi ünnepségek után, 1897-ben változtatták meg Lipótról Istvánra.

A templom első építésze, Hild József (1789—1867) tiszta klasszicista stílusú, zárt alaprajzú, kilencosztású, négy sarkán tornyos, oszlopsorral körülövezett (monopterosz) dobra helyezett, félgömbkupolás, az apszis mögött gyűrűs sekrestyésépületet tervezett. Építés közben a „magasodó" Lipótváros házai között álló templom kupoladobját egyre följebb húzta, ami oda vezetett, hogy 1868. január 28-án a négyezeti pillérek statikai problémái miatt az ötven méter magas dob bedőlt. Az építkezés 1876-ig szünetelt. Folytatásával és az új tervek elkészítésével Ybl Miklóst bízták meg. Az ő halálakor, 1891-ben készen álltak a teljes homlokzatok plasztikai díszeikkel, a kettős kupola boltozati szerkezete és külső héja. A templom magas, az altemplomot magában foglaló teraszon áll, de kellő térség, rálátás hiányában a tömege kevéssé érvényesül.

A város első kupolás templomának 95 méter magasban álló keresztjét 1889. október 19-én áldották meg. A felszentelést 1905-ben három napon át végezte Kohl Medárd, Vaszary Kolos prímás segédpüspöke. Az első szentmisét 1905. november 19-én, Árpád-házi Szent Erzsébet ünnepén mutatták be. I. Ferenc József császár és apostoli király öt és fél évtizeddel az építkezés megkezdése után, 1906. december 8-án „tette le” az épület zárókövét.

A historizáló, főleg neoreneszánsz elemeket felhasználó, centralizáló jellegű épület előteréből léphetünk a négyzetbe foglalt görögkereszt alaprajzú, kilencosztatú térbe (a térkiosztás jellege a római Szent Péter-bazilikát idézi).

24