Prakfalvi Endre: Római katolikus templomok az egyesített fővárosban - A mi Budapestünk (Budapest, 2003)

Az Cpítö Ipari 1894) kiemelte már a változatos anyagkezelést és színhasználatot, „a nyugat és a kelet építészeti formáinak harmonikus egyesítését", ami az épületet a fin de iiécle, a XIX. század végének szecessziója körébe kapcsolja. Az épületet sokan eklektikusnak tartják, felróva a gótikus szerkezet és a magyar nép díszítőművészetéből is átemelt, lechneri részletformák egymásnak ellentmondó jellegét. Ennek ellenére a templom az építésznek a nemzeti építőstílus megteremtését célzó törekvését képviseli. Amiként a Magyar bormanyelv nem volt, hanem le&z című írásában kifejtette: „... a nemzeti stílus igenis megvan a magyar népnél ... [csupán! gondolkodási röstség" annak fel nem ismerése (Művé&zet, 1906).

A főváros - kegyúri jogát érvényesítve - a belsők megtervezésének munkájával nem Lechnert, hanem Tandor Ottót bízta meg, ezáltal elveszett egy egységes mű megfogalmazásának lehetősége. Az ő tervei alapján Marchenke Vilmos mintázta a Zsolnay-gyárban készült oltárokat, a szószéket és a keresztelőkutat. A hatalmas, ikonosztázion-szerű főoltárba foglalt oltárképet, a keresztény magyar állam megszilárdítójának apoteózisát — Szent László, a lovagkirály (uralkodott 1077-95) ~ Roskovics Ignác festette. A templom Róth Miksa kartonjai nyomán készült figurális üvegablakai a második világháborúban elpusztultak, a falak díszítőfestésére viszont már nem került sor. Az épület stílusához szépen illeszkedő, modern, kovácsoltvas előcsarnokrács Lipták Irén munkája.

■ A templom az ap&zii helől. archív felvétel

l6