Szablyár Péter: Toronymagasan - A mi Budapestünk (Budapest, 2007)

német építészet hatását mutatta, Vörösmarty térre néző legkiemelkedőbb tömbjét hatvan méter magasnak álmodta. Gregersen az akkor már Amerikában is leáldozó stílus jegyeit vonultatta fel. Ő egyébként később számtalan tervvel lepte meg a tervpályázatok zsűrijét. Ilyen volt a Szent Rókus Kórház helyére vagy a Király utca és a Károly körút sarkára, a lebontásra váró Orczy- ház helyére tervezett felhőkarcolója. Egy új városházi toronyépület terve évtizedeken át foglalkoztatta az építészeket: Münnich Aladár, valamint Pál Hugó tizenkét emeletes, Forgó Pál — a műemlék épület lebontásával — már huszonöt-harminc emeletes tornyot képzelt el a mind a mai napig hányatott sorsú területre. Kaffka Péter - a Fővárosi Közmunkák Tanácsának mérnöke - 1929-ben a mai Erzsébet téri „Gödör" helyére különös toronyházcsoportként tervezte meg Budapest új központját, elhelyezésükkel igyekezett a környező, jelentős épületek számára is kedvezőbb városképi környezetet teremteni. Ide, a Károly körút térségébe tervezte húszemeletes, nyolcvan méteres felhőkarcolóját Gerlóczy Gedeon is.

A tervezők másik kedvelt helyszíne a Duna-part volt. A Lágymányos területére tervezett egyetemi városrészben — a Petőfi híd tengelyében — épült volna fel az 58 méter magas, tizennégy emeletes „Tudomány Tornya" Pogány Móric tervei alapján (1928—29), Lechner Jenő pedig a pesti Duna-partra képzelte el 130 méter magas „magyar történelem tornyát". Végig azonos magasságú, alul árkádos házsort tervezett a ma is kissé zavaros kontúrú házsor helyére, középtengelyébe kívánta állítani a tornyot, amelynek tíz emeletére a magyar történelem tíz évszázadának históriáját szánta. Tetejére a Magyar Hiszekegykápolna és egy kilátó került volna.

Végül 1930-ra épült fel a főváros egyetlen „amerikai ihletésű" minifelhőkarcolója, a Kerepesi úti OTI-palota. Ezután a világgazdasági válság elterelte a figyelmet a felhőkarcolók „meghonosításáról", a millenniumi városszerkezet megváltoztatásáról és a belváros „city"-vé alakításáról.

Nem valósult meg az Új Városháza sem. Az 1939-ben kiírt tervpályázaton első díjat nyert Kertész K. Róbert és Weichtinger Károly terve egy hatalmas, felül keskenyedő, négyszög alaprajzú tornyot álmodott az építmény tengelyébe, az 1942-ben tovább finomított terv kivitelezését azonban a második világháború megakadályozta, majd végleg levette a napirendről a fővárosi felhőkarcolók építését.

12