Boros Géza: Szoborpark - A mi Budapestünk (Budapest, 2002)

■ TDDSZArt:

A kommunizmus utolsó tehelete. 1989

lásokon. A talapzat hetvenes években levert, majd újrafaragott domborműrészletei az egyik űj épület belső terében lesznek láthatók. (A reliefsorozat egyik darabja a 2002-ben, az Andrássy út 60.-ban létesült kortörténeti múzeumban, a Terror Háza szoborgalériájában tekinthető meg.) A tribünt és a teret szabadtéri kulturális események helyszínének szánják. Legfontosabb funkciójuk azonban, hogy egy szimbolikus térfüzér egyik végpontját képezzék, amely a csizmaszobortól a verses díszkapun át a szoborsétányokon keresztül a végfalig fut. A Szoborpark és a Tanú tér együtt alkotják a Memento parkot, amely egységes építészeti keretbe foglalva idézi fel a kommunizmus időszakát, 56 szabadságvágyát és a rendszerváltozás megvalósulását.

A Szoborpark a megnyitása óta egy magánvállalkozás keretében, bérleti formában üzemel. A Tanú tér megépítésével új, minőségi dimenzióval gazdagodik: kortörténeti témaparkként működhet tovább, amely alkalmas lesz szervezett iskolai és turistacsoportok fogadására és kiszolgálására. A városszéli létesítmény életképességét nagymértékben befolyásolja, hogy a szoborbemutató mellett milyen programokat és kiállításokat rendeznek majd, és hogyan tudják a múzeumi-közművelődési és az idegenforgalmi szempontokat összeegyeztetni.

Bárhogy is alakul, a létesítmény fő vonzereje a maga beszédes csendjével továbbra is a Szoborpark marad. „Egy 9,5 méter magas, 11 tonnás szobor pon56