Boros Géza: Szoborpark - A mi Budapestünk (Budapest, 2002)
lés sajátos kompromisszumként végül a szobrok áthelyezése mellett döntött, és úgy határozott, hogy emléktáblát állítanak a két emlékmű helyére (erről később megfeledkeztek). A hiányzó Osztapenko-szobor pótlására a környékbeli autókereskedők 1993-ban kezdeményezték, hogy az üresen maradt talapzatra Szent Kristófnak, az autósok védőszentjének a szobra kerüljön. Varga Imrével el is készíttették a szobor tervét, amely egy hatalmas, keresztet tartó krómacél figurából állt volna, körben a jelképcserét szponzoráló autóscégek emblémáival. A terv nem valósult meg, a talapzatot elbontották. A két szobor évtizedeken keresztül köszöntötte az érkezőket, és búcsúztatta a távozókat. E funkciójuk a Szoborparkban is megmaradt: ők búcsúznak a látogatótól. A végfal Elhaladva a két parlamenter figurája között, az út már csak pár méter hosszan vezet tovább, majd frontálisan beleütközik egy hatalmas, tagolatlan téglafalba. A fal nem alkalmazkodik a lejtős terephez, a terepviszonyokat „figyelmen kívül hagyva", mintha vonalzóval húzták volna, vízszintben húz át a terepen, kissé megbillentve a teret. Az út és a fal találkozási pontjánál szándékoltan nincs semmiféle jel — tábla, falfülke, kommentár. A végfal rendeltetése érzékeltetni, hogy vége, nincs tovább! A fal egyetlen radikális építészeti gesztussal vet véget a történelmi sétának: a nyílegyenes út a végtelennek hitt sétányaival zsákutcának bizonyult — vissza kell fordulni. Visszafelé menet érdemes elgondolkodnunk azon, hogy vajon mi történt a többi, sok száz eltávolított politikai emlékművel az országban. Sorsuk igen változatos és gyakran ismeretlen. Az értékesebb darabok jó esetben helytörténeti gyűjteménybe, múzeumi raktárba kerültek, vagy visszajuttatták őket az alkotóhoz. Allegorikus szobroknál elterjedt megoldási mód az átalakítás és az újrahasznosítás. A bronzszobrok sok helyen a színesfémtolvajok és a vandálok áldozatául estek. Számos művet politikai indulatoktól túlfűtötten szándékosan elpusztítottak: a helyhez kötött kő domborműveket leverték, az emléktáblákat összetörték. Nem egy alkotás a ledöntésekor vagy a szakszerűtlen eltávolításakor szenvedett végzetes sérülést. És akadnak olyan művek is, amelyeket egyszerűen elfelejtettek elbontani, ott porosodnak valamelyik elhagyott park gazzal felvert szegletében. A kortörténeti együttesként való 52
