Boros Géza: Szoborpark - A mi Budapestünk (Budapest, 2002)
30. Munkásőr-emléktábla (Kiss Nagy András, 1973) A munkásőrséget 1957 februárjában a Népköztársaság Elnöki Tanácsa „a népi demokratikus államrend fokozottabb megvédése, a dolgozó nép nyugalmának és a termelés zavartalanságának biztosítása, továbbá az ellenforradalmi elemek restaurációs kísérleteinek hatékony elhárítása érdekében, a dolgozók kívánságára" hozta létre. A testület lényegében a Magyar Szocialista Munkáspárt Önkéntesekből álló fegyveres alakulata volt, a gárda bevetéséről ugyanis az illetékes területi pártbizottságok dönthettek. A November 7. tér (ma Oktogon) 2. számú ház falán elhelyezett domborművet a Munkásőrség Országos Parancsnoksága állította az 1957 februárjában tartott első munkásőr-de- monstráció emlékére. A helyválasztást az indokolta, hogy a November 7. tér volt a különböző útvonalakon felvonuló zászlóaljak találkozási pontja. A tábla szövege idézet József Attila 1931-ben írott Munká&ok című verséből. A szobrász sikeresen oldotta meg a feladatot: a felvonulók uniformizált, durva arca, a közös eszme által erővé összekovácsolódott, a hátsó sorokban már arctalan fegyveres gárda plasztikusan érzékeltette a munkásőrség lényegét, erő- szakszervezet-jellegét, s állandó köztéri figyelmeztetésként hatott. Az emb- lematikus ábrázolás olyan jól sikerült, hogy 1976-ban elkészíttették a művésszel a plakettváltozatot is. (A munkásőrséget 1989 októberében — a demokratikus átmenet jegyében — a pártállam utolsó parlamentje oszlatta fel.) 31. Munkásmozgalmi emlékmű (Kiss István, 1976) A baloldali munkás- és ifjúsági szervezetek tagjai a hűvösvölgyi Nagyréten 1945 előtt sokszor tartottak illegális találkozókat. Ennek emlékére a II. kerületi párt- és tanácsi szervek a rétre vezető erdei sétautat Munkásmozgalmi sétánnyá alakították át, s 1975-ben az út mentén a hősi időkre emlékeztető — különösebb művészi értéket nem képviselő — alkalmi mementók sorát építették fel. A sétány lezárásaként helyezték el Kiss István munkáját, az Alkotó eózme című kisplasztikájának a felnagyítását, amelyet a művész társadalmi munkában, önköltségi áron készített el. (A szobrászok által gyakran alkalmazott, a megrendelő számára előnyösnek feltüntetett módszer lényege, hogy a művész a szerzői honoráriumáról „lemond", s csak az anyag- és a munkaköltség megtérítését kéri, valójában azonban a szerzői díját beépíti a kiviteli költségekbe.) A munka ünnepén felavatott emlékmű két hatalmas, krómacél 40
