Boros Géza: Szoborpark - A mi Budapestünk (Budapest, 2002)

■ Varga Imre: Kun Béla-emlékmű. 1986

lematizálja Kun Béla történelmi jelentőségét, mintsem megerősíti" (Rényi András esztéta). A szobrász utólag (1996-ban) így nyilatkozott egy német riporternőnek: „Ez volt az első kritikus szemléletű emlékmű a történelemben. Egy olyan emberről szól, aki bűcsúzása pillanatában az általa kivégzettek szellemi árnyaival találkozik, a kísértetekkel. Ott lebegnek, ott lebeg az egész a föld fölött, és ott áll ez az ember, aki búcsűt int, kalappal a kezében, az akasztófa alatt, amely rá vár. Van egy magyar költemény, Petőfi írta, amikor Becsben meglincselték Latour grófot. Felhűzták egy lámpavasra az 1848-as bécsi felkeléskor. Petőfi ezt a verssort írja le: »Latour nyakán kötél». Nos, Latourt a lámpavasra akasztották fel. A lámpavas azóta a magyar irodalmi nyelvben nem egy világítótestet hordozó oszlopot, hanem akasztófát jelent. És Kun Béla ott áll a lámpavas mellett (éjjel-nappal égett a lámpa benne). Nahát, ezért volt ez egy kritikai emlékmű. Egy analfabétának persze nem..." Az emlékművet a lakosság ellenszenvvel fogadta. 1991. október 23-án a Magyar Demokrata Fórum aktivistái sötétkék lepelbe csomagolták be a művet. A puskaszuronyokra fehér védőhuzatot, Kun Bélára fehér szellemruhát és csörgősapkát húztak. Az Új Magyarország így kommentálta az eseményt: „Kísértet járta be Európát, és most ilyen kísértetiesen fejeződik be a múlt."

35