Boros Géza: Szoborpark - A mi Budapestünk (Budapest, 2002)

tőén aztán sietve pótolták: a szabadság géniusza egyetlen percre sem marad- hatott szabadon, szovjet felügyelet nélkül. A rendszerváltozáskor a fővárosi közgyűlés az emlékmű átalakítását rendelte el. A Budapest jelképévé vált, pálmaágat tartó nőalak és a mellékalakok maradhattak, eltávolították viszont az obeliszk homlokzatán lévő, aranyozott ötágú csillagot és a szovjet katona alakját, amely a Szoborparkba került. Az emlékmű jelentésének a megváltoztatását egy művészakció, A Szabadiás Lelkének Szobra Projekt is segítette, amelynek során 1992 júniusában a Budapesti Búcsún (a szovjet csapatok kivonulásának ünnepén) Szentjóby Tamás néhány napra „szellemruhába" öltöztette az emlékmű nőalakját. A művész különös átalakítást, transzmutációt hajtott végre a művön, sajátos, egyszerre tréfás és elgondolkodtató megoldást adva (ha csak pár napra is) a szobordöntés, az eltüntetés és a megtartás dilemmájára. A fehér lepelbe burkolt szobor szellemként tűnt fel a horizonton, a kommunizmusnak a város fölött egyszer s mindenkorra ellebbenő kísérte- tét jelenítve meg egy új korszak hajnalán, Kelet és Nyugat határán. Az akciót követően befejeződött az emlékmű hivatalos átalakítása: 1993-ban a domborműveket befalazták, a feliratokat és a cirill betűs neveket levésték. A negatív tartalmától megszabadított emlékmű talapzatán ma a következő értelmező felirat olvasható: Mindazok emlékére, akik életüket áldozták Magyaronzág fiüggetlen&égéért, ózabadiágáért é& boldoguláiáért. A „szovjettelenített” Gellért-hegyi felszabadulási emlékmű ma eredeti jelentését elveszítve „általános” szabadságszoborként funkcionál.

z^.. A szovjet—magyar barátság emlékműve (Kisfaludi Strobl Zsigmond, 1956)

A Gellért-hegyi felszabadulási emlékművel Kisfaludi egy csapásra a kommunista rendszer hivatalos szobrászává vált: megrendelésekkel és kitüntetésekkel halmozták el. Ezt a munkáját 1956-ban állították fel Kőbányán a Pataki (ma Szent László) téren, a főváros 1945-ös ostromában elesett szovjet katonák tömegsírját jelölő obeliszk minőségi cseréjeként. A posztamensen álló két férfialak, egy magyar munkás és egy szovjet katona színpadiasán kezet fog egymással. A testbeszéd is jól mutatja, hogy mennyire nem egyenrangú partnerekről van szó: a magyar fél mindkét kezét használja, a peckes szovjet katona viszont csak fél kézzel vesz részt a barátkozásban. Az egykori felirat szerint az emlékmű mondanivalója a köszönet és hála kifejezése a hazánkat hel&za20