N. Kósa Judit - Szablyár Péter: Föld alatti Buda - A mi Budapestünk (Budapest, 2007)

máncgyár, sertéshizlalda stb.) egyre nagyobb nincstelen tömeget vonzott, akik olcsó lakásokhoz jutottak az egészségtelen, föld alatti üregekben. A vizes, dohos lakásokban élők között sok volt a tüdőbeteg, angolkóros.

Az embertelen hajlékok felszámolását mindenki fontosnak tartotta, de 1947-ben még mindig több mint ezer ember élt a háromszáz barlanglakásban. 1966-ban költöztették ki az utolsó családot, az üregek és a mély udvarok zömét betömték, lakhatatlanná tették.

Egyetlen barlanglakást - özv. Tóth Győzőné lakását - hagyták meg az utókornak a Veréb utca 4. szám alatt, ahol a Budapesti Történeti Múzeum Barlanglakás emlékmúzeumot rendezett be. Az utca szintje alatt négy-öt méter mélyen kivájt, téglalap alakú udvar déli falában egy fáskamra és három — albérlők számára kialakított - önálló lakrész található. Az udvar északi oldalában három nagyobb helyiségben láthatjuk a XX. század eleji stílusban berendezett lakást. A dohos levegő, a penészedő bútorok, a megrázóan egyszerű enteriőr, a meszelt falak a tiszteletet parancsoló, de mérhetetlen szegénység levegőjét árasztják.

A városrész jellegzetességei, a földből kinövő füstölgő kémények eltűntek, az üregek egy részét raktárnak, gombapincének használják.

A pincékkel kapcsolatos gondok azonban nem szűntek meg. A hatvanas években — az utólagos környezetkárosítás veszélyét nem felismerve — a bányaudvarok és az üregek egy részét a városigáz-gyártás melléktermékével, az úgynevezett gázgyári salakkal vagy masszával töltötték fel, amelynek vízben oldható, mérgező alkotói azóta egyre inkább szennyezik a talajvizet, átitatva a porózus mészkő rétegeit.

Rontotta a helyzetet az is, hogy a csatorna- és közműépítések során több helyen átvágták az addig vízzáróként működő bentonitrétegeket. Ezeken a helyeken a mészkőbe vájt üregek nedvesedése fokozódott, statikai állaguk romlott. Miután Budafok—Nagytétény is bekapcsolódott az Országos Pinceveszély-elhárítási Programba, a tudatos felmérő-megelőző-helyreállító tevékenység felgyorsult. A veszélyelhárítás a városmag közterületein kezdődött, majd a nagyhasznosítók pinceterei feletti kőzettömeg tervszerű „kiszárítása" következett a vizes közművek teljes rekonstrukciója révén. A gázmasszával feltöltött üregek veszélymentesítésének előkészítése folyik, hiszen a kitermelt hulladék elszállítását és ártalmatlanítását is meg kell oldani.

54