N. Kósa Judit - Szablyár Péter: Föld alatti Buda - A mi Budapestünk (Budapest, 2007)
„És mégis mozog a Föld" — a sas-hegyi Földrengésjelző Obszervatórium Különleges biológiai rezervátumként emelkedik ki a sűrűn beépített budai háztengerből a Sas-hegy 259 méter magas „sasbérce”. Dolomit sziklaalakzatai mellett a jégkorszakból „itt felejtett” flórája és különösen az ízeltlábúak tekintetében különösen gazdag faunája miatt nyilvánították természetvédelmi területté. Szakavatott vezetőkkel járva a kopár sziklák között kanyargó bemu- tatóutakat, nem is sejtjük, hogy a hegy gyomrában érzékeny műszerek mérik és rögzítik a földkéreg legapróbb rezgéseit is. A természetvédelmi terület határán, a Meredek utcában található a Magyar Tudományos Akadémia Földrengésjelző Obszervatóriuma. A nagyközönség a jelentősebb külföldi és a — szerencsére csak ritkán előforduló — hazai földrengések alkalmával láthatja a televízióban az esemény regisztrátumait bemutató kutatókat és a föld alatti objektumban elhelyezett érzékelőműszereket. A földrengések megfigyelése tudatos felismerésük óta érdekelte az emberiséget. A megfigyelés a Föld szerkezetének megismerésén túl az 1950-es évektől az atomcsendegyezmények ellenőrzésének egyik legfontosabb eszközévé vált. A globális veszélyt hordozó nukleáris erőművek, a gyarapodó vízerőművek indokolttá tették egy-egy földrajzi térség földrengéskockázatának megállapítását. A kockázatcsökkentés jelentős beruházási költségtöbblete körültekintő mérlegelést követelt, amihez pontos megfigyelésekre volt szükség. A megfigyelés Magyarországon az 1810-es móri földrengés után indult meg. Ekkor még műszeres megfigyelések nem folytak, de a rengés felszíni hatásterületét Tomcsányi Ádám és Kitaibel Pál 1814-ben megjelent munkájukban már jól körülhatárolták. Az intézményes földrengéskutatás - Európában másodikként - Magyarországon indult meg 1881. november 9-én. A Magyar Királyi Országos Meteorológiai és Földmágnességi Intézet 1902 januárjában helyezte üzembe az első szeizmográfot Budapesten. A Kövesligethy Radó alapította Budapesti Föld- rengési Obszervatórium — 1906-ban a Magyar Nemzeti Múzeum pincéjébe telepített Wiechert-féle szeizmográffal — hatvan éven át regisztrálta a rengéseket. A második világháború szinte teljesen elpusztította a hazai földrengés- jelző állomásokat és a korábban összegyűjtött adatokat is. A háború után csak a budapesti és a kalocsai állomás kezdhette meg működését. 50
