N. Kósa Judit - Szablyár Péter: Föld alatti Buda - A mi Budapestünk (Budapest, 2007)

Pestnek", röviden Kispestnek - később Alhévíznek - nevezték. A peit, pei- tera szó jelentése a szláv nyelvekben barlang, üreg, kemence (Kőpest, Büdöspest stb. barlangneveink is ezt őrzik), tehát valószínű, hogy a feltűnő méretű barlangbejáratnak névadó szerepe volt. (Buda későbbi - német eredetű — „Ofen" neve kemencét, kemenceszerű üreget jelent.)

A nagyméretű üreg a múlt században barlanglakásként szolgált. A XX. század elején felépült elegáns Szent Gellért Gyógyszálló már nem viselte el a szemetes üreget és annak alkalmi lakóit a bejáratával szemben. 1924-ben ügy döntöttek, hogy a magyar Lourdes-ot valósítják itt meg, kegyhellyé alakítják a barlangot. Az 1925-ben megkezdődött munkálatok során — Lux Kálmán tervei alapján — robbantásokkal bővítették a korábbi természetes üregeket. A kegyhelyet 1926. május 23-án szentelték fel először, az alsó templomot mint a magyar szentek panteonját 1931 pünkösdjén vehette birtokba a főváros közönsége. 1934-ben pálos kolostort szenteltek fel mögötte a hegyoldalban, amelyet összekötöttek az akkor már Sziklakápolnának nevezett kegyhellyel.

Budapest második világháború végi ostroma idején szükségkórház volt benne, majd az ostrom után üjra templomként működött. 1951 márciusában

■ Barlanglakái a Szent Iván-barlang bejáratában

4'