N. Kósa Judit - Szablyár Péter: Föld alatti Buda - A mi Budapestünk (Budapest, 2007)

■ Kórterem a Sziklakórházban

1961-ben a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulatnak — Barátosi József vezetésével — rövid időre sikerült életre keltenie a Barlangtani Múzeumot, a következő évtől már mintegy négyszáz méternyi barlangszakaszt mutattak be. 1983-ban a Dominó Pantomim Egyesület az Anna utcától a Dísz térig terjedő teremsorokban alakította ki a Budavári Labirintus nevű történelmi panoptikumot, amelynek időközben újrarendezett változata ma is látogatható.

A negyvenes évek nagyszabású légoltalmi munkálatai ellenére a Várhegy északi része és a Dísz tér alatt még számos elszigetelt, „független" barlangpince maradt. Ezek újrafeltárása, állapotfelmérése és megerősítése csupán 1992-ben kezdődhetett meg az Országos Pinceveszély-elhárítási program keretében. A Budavári Önkormányzat a Központi Környezetvédelmi Alap támogatásával tette 1996-ban ismét bemutathatóvá a Vár-barlang évtizedek óta „Csipkerózsika-álmát alvó" északi körét, amelynek bejárata a Dárda utca 8. számú házban van. Itt - a lejáratot rejtő középkori pincében - a barlang kialakulását, megismerésének történetét bemutató kiállítást is berendeztek.

34