N. Kósa Judit - Szablyár Péter: Föld alatti Buda - A mi Budapestünk (Budapest, 2007)
lépcsős lejáratot építtetett a bejárati terembe. Bátori munkásságát egy emléktáblával és a bibliamásoló Bátorít ábrázoló festmény másolatával örökítették meg. A barlangot 1917-19 között Kadic Ottokár - a XX. század neves barlangkutatója —járta be és térképezte fel. Ekkor lényegesen hosszabb szakasz volt ismert, mint a második világháborút követően. A barlang másodszori, idegenforgalmi célú kiépítése 1931-ben Havran Imre iparművész tervei alapján valósult meg. A bejárati teremben 1935-ben elhelyezett márványoltár - a kor törekvéseinek megfelelően — a barlang kegyhely jellegét hangsúlyozta. A barlang legújabb kori kutatását 1961-ben Szitár Ferenc és Vájná György kezdeményezte. A BSE Barlangkutató Csoport tagjai több mint egy évtized alatt nemcsak a barlang feltáró kutatását végezték el - a korábban eltöme- dékelt járatok exhumálásával és új szakaszok feltárásával - hanem a barlang történetét is kutatták, eredményeiket az 1973-ban megjelent A rejtélyei Bá- tori-barlang című kötetben foglalt össze Vájná György. A Duna—Ipoly Nemzeti Park Igazgatóságának engedélyét megszerezve ma egy alacsony vasajtón át, majd egy függőleges létrán leereszkedve jutunk a barlang legnagyobb, 3-6 méter széles, 6-10 méter hosszú Bejárati-termébe, melynek magassága eléri a nyolc métert. Az 1966-ban robbantással megnyitott mesterséges bejárat a terem talpszintjéről nyílik, jelenleg vasajtó és nagy tömegű omladék zárja el a külvilágtól. A Piramis-ág - a barlang legmélyebb pontjáig vezető szakasz - a rendszer képződményekben leggazdagabb része. Itt változatos színű borsókő- és karfiolcsoportok mellett hófehér gipszkristály-együttesek és cseppkövek is láthatók. A járat két gömbfülkesorból áll, amelyeket egy szűk, feltöltődött kürtő zárt le. A szakasz legszebb része a Tavas-terem vagy Itató, ahol a falakat csillogó kalcit-aragonit bevonat borítja, alján egy alig fél négyzetméter felszínű, változó vízszintű kis tó. A Hűség termének falát ugyancsak változatos formájú borsókő-, és helyenként tejfehér cseppkőbevonat fedi. A falakat egyes helyeken érctelérekkel átszőtt mészkő alkotja. A közel 15 méter mélységben húzódó, a barlangkutató csoport egyik kiemelkedő egyéniségéről elnevezett Szabó László-terembe vezető aknasor gömbfülkék sorozatából áll. A vöröses-sárgás borsókőképződmények látványát még megkapóbbá teszi a hófehér hegyi-tej. A Kis- és Nagylépcsős szakaszok mesterségesen tágított járatok, ahol a szál24
