N. Kósa Judit - Szablyár Péter: Föld alatti Buda - A mi Budapestünk (Budapest, 2007)

lyamatos használatot a csiszolt kőkorszaki, réz-, bronz- és vaskori leletek is bizonyítják. A korai középkor első leletei a XIII. századból származnak, XIV-XVI. századi nagy tömegű leletanyaga - valószínűleg az 1290—1310 között épített budaszentlőrinci pálos kolostor közelsége miatt - aktív emberi jelenlétre utal.

A barlangban a hidrotermális limonit kitöltés arany- és ezüsttartalmű „komplex" ércének mind teljesebb kitermelése érdekében bányászat is folyt. A barlang úgynevezett bányaszakasza ennek a nyomait őrzi (lépcsők, mesterséges tágítások, fúrt lyukak). Bár a barlangot az 1960-as évektől kutató Vájná György több levéltári adatot is talált, az itt folyó bányászat kezdetének időpontját dokumentumok hiányában nehéz megállapítani. Annyi azonban bizonyos, hogy a bányaszakasz legmélyebb pontján talált leletek a XV. századból származnak. A XVIII. században ismét felmerült a bányászat folytatásának gondolata. Az akkori vas- és ezüstbányászatot már írásos dokumentumok tanúsítják.

■ Bányaizaka&z a Bátori-barlangban

22