Ferkai András: Modern házak - A mi Budapestünk (Budapest, 2009)

1942 között, számtalan cikket, tanulmányt, kritikát és recenziót írt, és az ő tollából született meg a magyar építészet történetét először átfogó igénnyel tárgyaló és még ma is élvezettel olvasható könyv. Bierbauer az Elektromos Műveknek tervezett trafóházakat, valamint néhány kisebb jelentőségű lakóházat. Králik László elsősorban az ipari építészet terén működött, közvágó- hidakat, hűtőházakat tervezett. Mindkettőjük pályáján a repülőtér jelentette a csúcspontot. Funkcionálisan tökéletesen megoldották a feladatot: elválasztották a poggyász és az utasok forgalmát, elkülönítették az útlevél- és vámkezelésen átesett és átszálló utasok területét a kísérőkétől. Az irányító parancsnokság legfelül, a galériaszinten kapott helyet. Érdekes, hogy az induló és az érkező utasok elválasztására akkor még nem volt szükség: mindany- nyian az emeleti körcsarnokon haladtak keresztül. Ez volt az épület leglátványosabb tere. Felülvilágító-kupolás tetejét 12 oszlop tartotta, amelyeknek hajlított zsinórüveg-táblás burkolat adott ezüstös csillogást. A léptek zaját elnyelő gumipadló közepébe az égtájak irányátjelző csillagformát illesztettek. A panorámaablak két oldalán elhelyezett pamlag és csővázas fotelek hátterét Pekáry István fatáblára festett két térképe (Magyarország és Európa) adta. Távolabb, a légitársaságok pultja mögött, japános osztású üvegfalakon szűrődött át a fény. A galériaszint tömör mellvédjének gyűrűjét szokatlan alkotással díszítették. Hazai és külföldi városokról, tájakról készült fekete-fehér légi felvételek százaiból állított össze rendkívül hatásos fotomontázst a fényképész Marsovszky Elemérné. Sajnos ma ez a mű csak töredékesen van meg, mert a bauxitbetonnal készült szerkezet megerősítését néhány évtizede olyan barbár módon végezték, hogy a kétszeresére vastagodott oszlopok a fotófrízt darabokra szaggatták. Ugyanakkor a mennyezetet durva vastartókkal támasztották alá, tönkretéve ezzel a csarnok könnyed térhatását. Az egész forgalmi épület szomorú állapotban van, de a repülőteret jelenleg használó sportrepülőknek nincs pénzük a szakszerű felújításra. Jó lenne megtalálni azt a jövedelmező hasznosítási formát, amely a repülési funkció megőrzése mellett lehetővé tenné, hogy a műemléképületet eredeti formájában helyreállítsák, és hajdani fényét visszakapja.

Az ipari épületek közül sok főként nem építészeti, inkább műszaki szempontból újító, és mérnöki szerkezetként jelentős. Ilyen kiemelkedő mérnöki teljesítmény az 1940—41-ben épült Beszkárt-autóbuszgarázs (a főváros köz69