Ferkai András: Modern házak - A mi Budapestünk (Budapest, 2009)

hír: rémhír, mindenesetre ezúton is szeretném olvasóim - és az érintett hatóságok — figyelmét erre a nagyszerű modern gyárépületre felhívni, mert műemléki védelmet és értő-megőrző hasznosítást érdemelne.

Miközben a modern építészet emlékeit világszerte egyre jobban megbecsülik (más kérdés, hogy szeretik-e igazán), és igyekeznek megőrizni vagy romjaikból újjáépíteni őket, hogy ennek a heroikus korszaknak a szociális, technikai és esztétikai újításait, modernitáseszményét újra teljes szépségükben képviseljék, addig nálunk efféle érzékenységnek nyomát sem találjuk. Noha vannak a „Bauhaus-stílusnak" lelkes hívei (az ingatlanügynökségek is tisztában vannak e címke árfelhajtó hatásával), ez ritkán vezet gondos felújításhoz. Drága mulatság a modern házak pontos rekonstrukciója, és nagy szakértelmet kíván. Furcsa, de könnyebb egy eklektikus vagy szecessziós épületet felújítani, mint egy rafinált nyitásmódú fa- vagy acélablakot úgy legyártatni, hogy a mai szabványoknak megfeleljen, és közben ugyanúgy nézzen ki, mint a régi. Gond például a színes gumipadló, az üvegtéglák, a műmárvány, de még az egyszerű nemesvakolat pótlása is. Márpedig az anyagokon, színeken és épületszerkezeteken sok múlik. A modern épületek — ahogyan többször utaltam rá e könyvben — sérülékenyek, kompozíciójukat nagyon könnyű elrontani, elég egy új nyílást vágni a tömör falba... Ugyan menjen már - mondhatja erre az olvasó van nékünk gondunk, ennél nagyobb is, épp elég! Én akkor is bízom abban - nem tehetek mást - , hogy előbb-utóbb csak megtanuljuk értékelni a modern mozgalom épületeinek sajátos szépségét, és méltó módon bánunk épített örökségünk lassan már nem is olyan fiatal emlékeivel.

75