Ferkai András: Modern házak - A mi Budapestünk (Budapest, 2009)
„£n a váróddal akarom Ont mesídmertetni, azt hidzem, a házak az igazán lényegedek. De talán nem id a házak: az utcák egymádrahajló erotikája, melyben néha erő Ifejeződik ki és olykor grácia, a forgalmak hőfoka talán, a közterek éd a dzobrok éghajlati vidzonyai, az autó- budz-dzámokkat kapcdolatod irodalmi addzociációk vagy valami ilyedmi. Hidz Ön ért engem." Szerb Antal Azt a feladatot kaptam e sorozat szerkesztőjétől, hogy Budapest két világháború közötti modern építészetéről állítsak össze egy kötetet. Jutalomjáték... A kétkötetes topográfia és számtalan tanulmány után - gondoltam - gyerekjáték erről a témáról egy nagyközönségnek szóló könyvecskét megírni. Hát nem az. Mihelyt hozzákezdtem, kérdések és kételyek sora merült fel bennem. Milyen alapon válasszam ki azt a kéttucatnyi alkotást, ami belefér a terjedelembe? Hogyan írjak róluk: tárgyilagosan vagy szubjektiven, adatokkal vagy képszerűen? Leírás legyen vagy értékelés, történeti tanulmány vagy inkább esszé? Egyáltalán, képes vagyok-e érdekesen írni épületekről? (Eszembe jut az üzletportálokról szóló kis könyvem egyik kritikája Mérnök úr óét ál címmel, amelynek lényegét így tudnám összefoglalni: a szerző mindent elmond a portálokról, amit nem érdemes tudni.) Úgy döntöttem, nem törődöm azzal, kinek a kezébe kerül a könyvem, hogy szakmabeli vagy laikus olvassa, honfitársam, vagy külföldről érkező turista. Azokat a házakat választom ki, amelyek számomra kedvesek. Vagy azért, mert velük nőttem fel, jártam bennük, esetleg tervezőjüket is személyesen ismertem, vagy pedig olyan kiváló épületnek tartom őket, amelyek megérdemlik a figyelmet. Megpróbálok úgy írni róluk, hogy az olvasó kedvet kapjon nyakába venni a várost, és a helyszínen megismerkedni egyik-másik épülettel. Vagy ha erre nincs módja, akkor legalább megtudjon valamit ennek a korszaknak az építészetéről, szakmai életéről és leginkább a város terein-utcáin, házaiban egykor zajló életről. Nem lehettem szemtanúja, de meggyőződésem, hogy a harmincas évek ugyanolyan fénykora volt Budapestnek, mint a Gründerzeit vagy a szecesszió időszaka. Talán kicsit kevésbé vannak szem előtt ennek a korszaknak az emlékei: külvárosokba, mellékutcákba kell elmennünk, budai hegyeket megmásznunk, hogy találkozzunk velük, és sokszor komoly képzelőerő - vagy 5