Ferkai András: Modern házak - A mi Budapestünk (Budapest, 2009)
A városmajori templom alaprajza akár hagyományosnak is mondható: háromhajós csarnoktemplom, a bejárat fölött kóruskarzattal, megemelt szentéllyel. Nem nevezhető újításnak a keskeny oldalhajókat kísérő kápolnasor sem, egyedül a kápolnák oldalfalát áttörő keresztút újszerű. Ezzel szemben nagyon erős és modern gondolat, hogy az egész épületet egyetlen anyagból, vasbetonból szerkesztették (itt kell megemlíteni a szerkezettervező Folly Róbert nevét). A rendkívül karcsú pillérek mester- és fiókgerendákkal szép ritmusban tagolt vasbeton mennyezetet hordanak, melyet két oldalról a kápolnák betonfalú dobozai támasztanak meg. Valamennyi látható felület nyersbeton volt, melyek később durva, sárgás vakolatot kaptak. A mennyezet gerendáit vörössel és arannyal festették ki. A pillérek közé — hangsúlyos motívumként — rúdra fűzött vonalizzós világítótestek kerültek. A belső térben eredetileg csak néhány társművészeti alkotás jelent meg: a diadalív két oldalán Pátzay Pál 12 apostol-reliefje, attribútumaikat maguk előtt tartó, tömbszerű figurák, festett gipszből, és Sztehló Lili expresszionista-kubista ólomüvegablakai, melyek a kápolnák fölött függőlegesből — negyed körívben - vízszintesbe fordultak át. A legtöbb vitát az oltár mögötti hatalmas üvegablak váltotta ki, a bírálók szerint „briganti-arcu' Jézus Krisztus-alakjával. ■ A templom belseje, 1938 körül 57
