Ferkai András: Modern házak - A mi Budapestünk (Budapest, 2009)
lett, olyannyira, hogy a szomszédságában épült ásványvízüzem (Vidor Pál, 1937) és MAC-sporttelep (Hübner Tibor, 1942) is igazodott hozzá barna téglafelületeivel és kőpárkányaival. Az uszoda — hatalmas méretei ellenére — szinte elbújik a platánfák között, és a különböző irányokból más-más arcot mutat. Déli homlokzata ünnepélyes főbejárat, melyet az építész nem annyira az úszók, mint inkább a versenyekre érkező tömeg léptékéhez szabott. Ezt a szándékot tükrözi a téglapillérekből szerkesztett kollonád és a két mívesen formált zászlótartó rúd, míg a téglafelület textilszerű mintázata inkább közelről tárul fel. A Duna felé forduló oldalhomlokzat városképi szerepét vasbeton pillérsorra emelt terasz hangsúlyozza. A keleti oldalhomlokzat szándékosan visszafogott, az északi oldal erős plasztikája pedig „nemcsak a mögötte lévő helyiségek jellegét tükrözteti vissza, hanem, a vihartörő szerepét játssza a kemény északnyugati szelek rohamával szemben”— magyarázza a tervező. A csarnoktérben viszont a vasbeton dominál. Tisztán feltárul a szerkezet logikája: a 31 méteres fesztávot áthidaló elliptikus ívtartók a rájuk támaszkodó fiókgerendákkal és karzatokkal, a két nagy oldaltribün és a kiváltó gerendával felnyitott végfalak alatti újabb lelátók. Egységes tér, mégis tagolt. Az ívtartókra támaszkodó tető lépcsőzésével sikerült megsokszorozni a függőleges felületeket, melyeken egyenletesen ömlik be a napfény. Talán leginkább ennek köszönhető az uszodabelső jó hangulata. A műemléki védettségű épületet nemrég gondosan felújították. A Sportuszoda építésekor lebontott strandfürdő romantikus faépítményeinek pótlására 1936-ban hirdettek országos nyilvános tervpályázatot, melyen az első díjat Janáky István (1901—66) és ifj. Masirevich György (1905-89) közös pályázata kapta. Janáky a késő harmincas és negyvenes évek magyar építészetének egyik legjelentősebb képviselője volt, a háború utáni korszakban is kulcsfigurának számított, társa azonban kevésbé ismert. Masirevich 1929—32 között a magyar CIAM-csoport tagja és másoddelegátusa volt. A radikálisan modern szellemű, építészettel és városépítészettel egyaránt foglalkozó fiatalember, aki egy ideig a Közmunkatanács mérnöki irodáján is dolgozott, 1932 után szembefordult korábbi elvtársaival, részben baloldali politikai kötődéseik, részben dogmatikusnak tartott építészeti elveik miatt. Az egyik legkorábbi magyarországi modern épület tervezője (egyetemista diákok üdülője, Szántód, 1929), kockaháza áll a pasaréti úti kislakásos 52
