Ferkai András: Modern házak - A mi Budapestünk (Budapest, 2009)
Bérházak — társasházak Budapesten a bérházakat hagyományosan a magántőke építtette egyedi befektetésként. A város vagy az állam csak végszükség esetén vállalkozott szociális lakások építésére (ilyen volt az 1909—12 és az 1921—28 közötti időszak, amikor a lakásínség és az elszabadult bérek, illetve a háború utáni nehéz gazdaságipénzügyi helyzet tette szükségessé a beavatkozást). A bérházak alaprajzát és kialakítását tehát alapvetően a kereslet-kínálat törvényei (no meg a hatósági előírások) alakították. így született meg a XIX. század második felében a telket négy oldalon körülépítő zártudvaros bérház típusa, mely egészen az 1920-as évek végéig uralkodó maradt. Az utcai szárnyban igényesebb polgárlakásokkal, a függőfolyosóról megközelíthető udvari szárnyakban általában szoba- konyhás, komfort nélküli lakásokkal épült bérház a mai napig meghatározza a főváros belső területeinek karakterét historizáló, palotaszerű homlokzatával és gyakran sötét kútra emlékeztető udvaraival. Az építészszakma régóta látta e típus hibáit, és küzdött az egészségesebb beépítésmódért és alaprajzért. A háztulajdonosok azonban hosszú ideig sikerrel védték szerzett jogaikat. Hiába került bele a budai oldal szabályozási tervébe már 1913-ban (tervező: Warga László) a keretes beépítés (csak a háztömbök peremén lehetett épületszárnyat elhelyezni, udvari szárnyak építését nem engedélyezte), ez csak szövetkezeti társasházak esetében valósult meg a mai Fehérvári és Bartók Béla út között egy-két mellékutcában. A bérházaknál továbbra sem mondtak le a jövedelmet hozó udvari szárnyakról. A korszerűbb beépítést először az 1934-es rendkívüli adómentességi rendelet tette a kedvezmény elnyerésének feltételévé. Ez a rendelet, mely a főváros területén belül bizonyos útvonalakat és területeket jelölt ki fejlesztésre, és a régi házak helyén emelt foghíjbeépítéseket támogatta, jelentős mértékben hozzájárult e területek modernizálódásához, illetve a korszerűbb bérháztípus elterjedéséhez. A budai oldalon a Margit körút - Krisztina körút által határolt terület és a mai Bartók Béla út, a pesti oldalon a Nagykörút által határolt terület a kivezető sugárutakkal, valamint a mai Szent István park környéke tartozott a kedvezményezett területekhez. A rendkívüli adómentesség feltétele volt, hogy a ház az adott év végéig tető alá kerüljön. Ez a követelmény hihetetlen mértékben felgyorsította az építkezések tempóját. A tervezők és kivitelezők minden eszközzel - például új 32