Ferkai András: Modern házak - A mi Budapestünk (Budapest, 2009)

a lejtés miatt a második szinten van. A visszahúzott alagsorban garázs, házmesterlakás és egyéb kiszolgáló helyiségek voltak. Az oszlopokra állított emeletek tömbjében két egyforma alaprajzú lakás volt egymás fölött. A négyszobás lakások három nappali használatú szobáját (hall, szalon, ebédlő) tolófalakkal reprezentatív teremsorrá lehetett egybenyitni. A loggiára nyíló erkélyajtók toló rendszerűek, a nyugati terasz üvegezett kétszárnyú ajtaja merőlegesen a falra hajtható. A fő helyiségek sora mögött, a hegy felőli sávban kaptak helyet a gazdasági és közlekedőhelyiségek.

Az építtető foglalkozásából adódik, hogy sokféle kő jelenik meg az épületen. A ház homlokzatait zsámbéki mészkőlapok, a lépcsőház falait travertin burkolja. A lépcsők fellépői fehér, homloklapjai vörös márványból készültek. Még a teraszok mellvédje is acélvázra szerelt, vékonyra fűrészelt kőlapokból áll. A kilátás felé néző és az utca felé forduló homlokzat kompozíciója egyaránt aszimmetrikus. Különösen szép a hosszú északi homlokzat kiegyensúlyozott arány- rendszerével, a balra húzott loggiákat ellenpontozó két kör alakú nyílással.

Az utolsó bemutatásra kiválasztott családi ház (XI., Dayka Gábor utca 83.) valódi különlegesség. 1942-44 között épült, amikor már Magyarország is bekapcsolódott a háborúba, sőt miközben zajlott az építkezés, a fővárost a szövetségesek már bombázták. A ház egy Temesvárról áttelepült építész, Sámsondi

■ T Sämiondi Kín-ház a Sa&hegyen. 1943

26