Tóth Vilmos: Síremlékművészet - A mi Budapestünk (Budapest, 2006)

mű jelentése elhelyezésétől függ, síremlékké pedig csak a felirat által válik. Ez azonban korántsem Varga-specialitás, számos korábbi példát találhatunk rá. Igazán különleges sorsú alkotás Rajk László síremléke, ahol nem azonos művek variálásával vagy különböző elhelyezésével találkozunk, hanem egy 1969-ben felavatott köztéri emléktáblával, melyet a politikai változások következtében eltávolítottak, majd 1995-ben síremlékként használtak fel újra (K11). Napjainkig számos olyan mű került a budapesti temetőkbe, melyek alap- gondolata vagy formavilága Varga Imre síremlékeit utánozza, s ezek már valóban bírálatot érdemlő alkotások, hiszen a követett példa újszerűsége sincs meg bennük. Ilyen Tímár József síremléke Kampfl Józseftől (F 8/3) vagy Hofi Gézáé Asszonyi Tamástól (F 25): mindkettő visszavezethető a Básti- és a Honthy-síremlékre.

A XX. század második felében működő további szobrászaink részben hagyományos síremlék-művészeti alkotásokat készítettek, és a tradíciókövetés számos művön párosult szép megformálással. Kifejezetten sok funerális munka köthető Búza Barnához, például Takács Imre (F 6/3), Bakács Tibor (F 12/1) vagy Gobbi Hilda (F 22/1) síremléke. Különösen érdekes Kondor Béla nyitott szárnyasoltárt formázó sírja, melyen a dombormű a megörökített egyik saját művére vezethető vissza (F 6/9). Szintén termékeny síremlékszobrász Andrássy Kurta János: művei közül az egyik első a Bandi család golgotái jelenetet ábrázoló sírköve (F 6 körönd), a legutóbbi pedig Szabó Dezső port- részobros síremléke (K 24). G. Lux Alice készítette többek között a Járfás- (F 33/3), a Gregersen- (F 35) és a Losonczy-síremléket (F 39/1), Konyorcsik János Pünkösti Andorét (F 19/1), Kovács Ferenc Székely Mihályét (F 43/1). Az elhunyt munkásságára reflektáló plaketteket mintázott Csúcs Ferenc a Huszár- (F 2) és a Zolnay- (F 2/2), valamint Tóth Sándor a Békefi-sírra (F 28). Tar István művei közül kiemelendő Sergio Failoni (K 24/1) és Vedres Márk (K 34/1) síremléke, Marisa István alkotásaiból pedig saját sírszobra (F 25), valamint a tökéletes arányaival kitűnő Ignotus-síremlék (K 24/1).

Az utóbbi évtizedekben a hagyományos tematika egyre több új síremléken modern megformálással társult, különösen a Farkasréti temetőben, amely mára XX. századi szobrászatunk egyik legfontosabb szabadtéri galériájává vált. A legkülönfélébb figurális munkák és a nonfiguratív plasztika egyaránt elterjedőnek mondható; utóbbi akár a XIX. század derekát, az építészeti síremlékek