Tóth Vilmos: Síremlékművészet - A mi Budapestünk (Budapest, 2006)

■ Borsos Miklói: Gulácsy Lajos síremléke

kai fogás segítségével monumentálisabbnak láttatja a kijelölt területet valódi méreteinél. A mauzóleum szobrászati része, Olcsai-Kiss Zoltán műve azonban annyira otromba, hogy teljesen elvonja a figyelmet az épületről, és tönkreteszi az összhatást. A kor másik jelentős, az előzőnél harmonikusabb formájú mauzóleuma gróf Károlyi Mihály sírja fölé épült 1963-ban, Skoda Lajos tervei szerint (K 22). A munkásmozgalmi parcellákon kívül kevés olyan síremlék-művészeti alkotás létesült, amelyre a korszak ideológiája rányomta volna bélyegét; ez is a funerális műfaj konzervativizmusát, viszonylagos változatlanságát bizonyítja.

Az újonnan felállított művek szempontjából a kontroll nem feltétlenül jelentett hátrányt. Különösen igaz ez azokra a síremlékekre, amelyek évtizedekkel korábban elhunyt jelentős személyiségek, általában művészek addig elhanyagolt vagy csak ideiglenesen megjelölt nyughelyére készültek. Ide tar58