Tóth Vilmos: Síremlékművészet - A mi Budapestünk (Budapest, 2006)

melyen nyolcvan szobrász száznál több terve versengett. A győztes Csorba Géza 1930-ban felavatott, Adyt megjelenítő alkotása azonban aligha nevezhető remekműnek, különösen a szerző előtanulmányként készített színvonalas kisplasztikáival vagy más művészek, például Beck Ö. Fülöp és Róna József terveivel összevetve. Csorba munkáiból inkább Pethes Imre szintén 1930-ra elkészült Thália-alakos síremlékét érdemes említeni (K 45).

A modern plasztika néhány üttörőjével szemben nagy többségben voltak a Horvay kapcsán már szóba került konzervatív, akadémikus irányzathoz sorolható szobrászok; a mennyiséget tekintve - részben a műfaj jellegéből is következően — ők uralták a két világháborű közti évtizedek funerális szobrászatét. Alkotásaik között sok a kiváló, nagy technikai tudásról és felkészültségről tanúskodó munka. Damkó József e korszakra eső művei közül kiemelkedik

41