Tóth Vilmos: Síremlékművészet - A mi Budapestünk (Budapest, 2006)

és ruskicai márvány — elsősorban a gazdasági nehézségek miatt szorultak vissza. Újra az olcsóbb, de kevésbé reprezentatív süttői, piszkei és budakalászi mészkő terjedt el, ami lényegében visszatérést jelentett a néhány évtizeddel korábbi állapothoz. A húszas-harmincas években, a politikai-eszmetörténeti változásokkal párhuzamosan, mintegy ellenhatásként a dualizmus korára, egyfajta antiszekularizációs folyamat bontakozott ki, amely a temetői művészetben és az alkalmazott ikonográfiában is megmutatkozott: a nemzeti és a katonai szimbolika változatlan dominanciája mellett visszaszorult a profán, mindenekelőtt az antik, és jelentősebb lett a keresztény jelképrendszer. Az űj funerális nyelv kevésbé vált meghatározóvá a Kerepesi úti temetőben — melynek reprezentatív részei már korábban kiépültek viszont jellemzően előfordul a Farkasréti temető területén.

Még az előző korszakban indult, de munkái többségét a két világháború között készítette a budapesti síremlékszobrászat egyik legkonzervatívabb képviselője, Horvay János, akinek munkássága jól példázza az említett átmenetet-, számos vonás, például az aktszobrok alkalmazása még az előzményekhez köti, ugyanakkor művei komorabbak, fáradtabbak, pátoszuk kiszámított, nem egy közülük kifejezetten sablonos. Síremlékeinek többsége - negyvennél több alkotás - a Kerepesi üti temetőben található, például Thallóczy Lajos (K io/i), Rust József (K 34), Lisznyai Damó Tihamér (K 35) vagy Szabolcska Mihály (K 47/1) sírján. Legrangosabb megbízása Kossuth Lajos ideiglenes sírszobra volt, amely ma a Fabisch család sírján áll (K 45). Teátrális szobrai önmagukban látványosak, sorozatban azonban sematikusnak tűnnek, felcserélhetek, hiszen ezeken a sírokon alig találunk közvetlen képi utalást az elhunyt személyére. Ahol sok műve áll egymás közelében, ott már-már kari- katűraszerűek, mint például a Kerepesi úti temető ekkoriban kiépült 26-os, valamint 36-os és 37-es parcellacsoportjában. Művészete igen messze van Stróbl vagy Donáth szuverén, átgondolt, több esetben évekig készülő alkotásaitól.

Horvay funerális szobrainak többsége ifjú- vagy férfialakokat jelenít meg, a megrendelő tehetősségétől függően magányosan vagy csoportban. Egyik legjellegzetesebb motívuma a koporsóvivő férficsoport - ezzel találkozunk többek között a Popovics- (K 34), a Megyeri- (K 37/1) vagy a Farkasházy- síremléken (K 43) illetve a koporsóra vagy szarkofágra rogyó gyászolók cso42