Tóth Vilmos: Síremlékművészet - A mi Budapestünk (Budapest, 2006)
magától Izsótól egy szobor sincs a főváros temetőiben. Az 1890-ben felavatott, Mátrai Lajos György mintázta mű, bár portrészerűen jeleníti meg Izsó vonásait, tágabban, a szobrászművészet allegóriájaként is értelmezhető: a robusztus főalak Michelangelo Mózesét idéző tartásban, kezében vésővel és kalapáccsal jelenik meg. A Huszár- és az Izsó-síremlék egyúttal a fénykora kezdetéhez érkező budapesti funerális szobrászat két fő tematikai csapásirányát is kijelöli: a halál jelképes megjelenítését, illetve a halott — élőként való — ábrázolását. Donáth Gyula munkásságát — ő az első szobrászunk, akinek a temetőmüvé- szet volt a fő működési területe - egyértelműen az előbbi témakör határozta meg. Érzékenyen megformált allegorikus főalakjain hagyományos motívumokkal kombinálta az általa kitalált egyedi szimbolikát, emiatt az elhunyt ábrázolása háttérbe szorult vagy stilizálódott, e tekintetben még az előző korszakot idézve. Jó példa Csemegi Károly 1902-ben felavatott síremléke (K 28), ahol Iustitia kardos alakja ókori hermákat idéző portré fölé magasodik. Hermát készített 1901-ben Péterfy Jenő sírjára is (K 28), ahol az oszlopra Pállasz Athéné alakja került, a halott arcmása pedig az istennő pajzsán, a Gorgó-fő helyén látható, amibe a kései szemlélő némi iróniát is beleláthat. Donáth pályafutásának tetőpontja egybeesett a Deák-mauzóleum körüli díszsírhelyek létesítésével, így öt művét állították fel ott: Péterfy és Csemegi síremlékén kívül báró Lipthay Béláét (K 28) és Teleszky Istvánét (K 28), valamint az 1901-ben felavatott Kamermayer-síremléket (K 28), ahol, az öt közül egyedüliként, megfordultak az arányok: a büszt kiemelt helyre került, így hangsúlyosabb, mint Kleió múzsa egész alakos szobra. Művei közül jelentős még Petényi Vendelné síremléke 1898-ból (K fal), valamint a Salgótarjáni utcai temetőben a Moscowitz-sírbolt két oroszlánja, a fővárosi izraelita temetők első figurális alkotásai. Munkái minden tekintetben szuverén műalkotások, ezt igazolja a címadás megjelenése (Pana&za dal. In memóriám. Volt...), ami egyértelmű újdonság, és a műfaj felértékelődését is bizonyítja. Donáth mellett az univerzális tehetségű Stróbl Alajos készítette a korszak legjelentősebb sírszobrait, nála azonban a funerális munkák csak az egyik műfajt jelentették, melyben magas színvonalon és sikerrel működött. Első nagy megbízása a Deák-mauzóleum már említett szarkofágja volt; a lepellel letakart elhunyt és a szárnyas géniusz alakján évekig dolgozott. Ezzel egy 22
