Faurest, Kristin: Tíz tér - A mi Budapestünk (Budapest, 2010)

Egy amerikai barátnőm új budapesti albérletet keresett, és amikor már egy ideje a hirdetéseket bújta, egyszer csak nekem szegezte a kérdést: melyik kerületben van ez a Tető tér? Az újság szerint rengeteg ott a kiadó lakás!

Tévedésében nincs semmi meglepő: a tér szó végül is oly elbűvölően többértelmű, hogy egyszerre jelent mindent — és szinte semmit.

Akkor mik is az épületek közötti terek? M. Christine Boyer különös fontosságot tulajdonít nekik, amikor megállapítja, hogy „egy város utcáinak és tereinek elnevezése, az üres térségek a város tervrajzán és fizikai valójában, helyi emlékművei és ünnepségei — mindez együtt a város korábbi arculatának nyomait és maradványait őrzi" (The City ofj Coliective Memory. Iti Hiitoricaí Imagery and Architectural Sntertainmenti).

Az agora és a főtér fogalma a városi élettől elválaszthatatlan, mióta csak léteznek városok. A középkori város elrendezése révén az utcákra és terekre összpontosította az eseményeket, és oda hívta az embereket. A várospark régi és közismert fogalom, mindennapos metaforává vált — különösen napjainkra, amikor minden közösségi érintkezésünk jórészt az interneten, és nem valós közös terekben zajlik.

Budapest városszerkezetét vizsgálva legalább háromféle teret különböztethetünk meg.

Először is ott vannak a hatalmas, eleve tiszteletet parancsolónak és ámulatba ejtőnek tervezett terek, legnyilvánvalóbb példájuk a Hősök tere. Ezek a helyek már messziről látszanak, és ahogy egyre közelebb érünk, elkápráztat bennünket a látvány és a tér szimbolikája. Városunk mitológiájának jelentős alakjairól mesélnek nekünk, azokról, akik kollektív identitásunk kialakulásában fontos szerepet játszottak. Azért keressük fel ezeket a tereket, hogy megcsodáljuk őket, és bár mindig turisták ezrei nyüzsögnek rajtuk, nem vágyunk rá, hogy sokáig ott időzzünk, nem hívogatnak, hogy gyakran visszatérjünk.

Aztán ott az a sok-sok tér, mely nem több átszállóhelynél; ezek nem olyan terek, ahová utazunk, hanem amelyeken átutazunk — a Moszkva, a Blaha Lujza, a Batthyány, a Boráros tér. A fejünkben róluk őrzött térképeket nem szobrok, padok, piaci árusítóhelyek, a környék nevezetességei vagy hatalmas fák népesítik be, hozzájuk inkább az áthaladó buszok és villamosok személytelen járatszámai és sivár aluljárók kibogozhatatlan jelzései társulnak. Csak akkor jövünk erre, ha feltétlen szükséges, találkozóinkat is máshová szer5