Faurest, Kristin: Tíz tér - A mi Budapestünk (Budapest, 2010)
hessen érni a nagyobb zöld közterületeket és a sportlétesítményeket. A kor építészeti ízlésével összhangban, korszerű anyagok felhasználásával egyszerű formákat alkalmaztak rajtuk, a funkciót szem előtt tartva sima felületeket alakítottak ki, és csökkentették a lakások belmagasságát. Az 1933-as terv rendelkezett egy közpark létrehozásáról is a Csanády utca meghosszabbított tengelyének két oldalán, szimmetrikus elrendezésben; ez a Duna-parttól távolodva fokozatosan szűkülő terület, mely aztán a Hollán Ernő utcánál belesimul a város szövevényébe. A terv keretes beépítést és a környező épületekhez csatlakozó udvarokat írt elő. A Szent István parkra néző házak tömegét és magasságát is előre meghatározták, és gyakorlatilag kész homlokzatot adtak meg mindegyikhez, melytől az egyes épületek tervezői semmiben sem térhettek el. Az előírásoknak köszönhető, hogy bár vagy tíz építész vett közvetlenül részt a tervezési feladatokban, a park környéke egységes arculatot kapott. Kevesek tudtak csak lakást vásárolni itt, a folyó felől érkező friss fuvallatoktól tiszta levegőjű park azonban nyitva állt mindenki előtt. Budapesten gyakorlatilag nincs olyan hely, amelynek a neve fennállása alatt mindig ugyanaz lett volna. A park előbb a Lipótvárosi park, majd a Rakovszky park nevet viselte; ez utóbbit Rakovszky Iván (1885-1960) jogász, belügyminiszter és parlamenti képviselő után kapta, akinek komoly szerepe volt a kerület fejlesztésében és a Margit-sziget tájképének kialakításában. Jelenlegi nevét 1937. június 16. óta viseli. A térség fejlődése során a zsidó lakosság létszáma jelentősen megnőtt, a szép kilátást nyújtó, minőségi házak elsősorban a középrétegek és a kispolgárság köreiből származó értelmiségieket és tisztviselőket vonzották. A terveken szerepelt egy olyan nagy épület is, amely a teret keletről, a Csanády utcánál lezárta volna, de ez sohasem készült el, az egyik meghatározó épület a nagy református templom a Pozsonyi út végén. A tér életét részben az teszi pezsgővé, hogy az épületek utcai szintjére már eredetileg is üzlethelyiségeket terveztek a helybéliek igényeinek kielégítésére — vagyis üzleteket és kávézókat alakítottak ki az emberi léptékű utcákon. Minden háznak legalább egy rendkívül kedvező fekvésű frontja volt a fényviszonyokat vagy a kilátást illetően. Korszerű anyagokat használtak - a lépcsőházak burkolata linóleum volt, sárga- és vörösréz helyett pedig 58
