Faurest, Kristin: Tíz tér - A mi Budapestünk (Budapest, 2010)

Munkára váró kubikuiok a Teleki téren az 1920-00 években

terei közé tartozik, de most, hogy a háború is rányomta a maga külön, szomorú bélyegzőjét, a Teleki-tér a maga lármás, zajos piacával valóban sivár hely. A sátrak és bódék körül az asszonyoknak és gyermekeknek szinte elképzelhetetlen sokasága tolong, és áruhoz, élelmiszerhez csak a legnagyobb küzdelem árán jut itt is a szegény pesti fogyasztó."

Még a rizst, babot vagy borsót, vagyis a legalapvetőbb élelmiszereket is csak valóságos kézitusa árán lehetett beszerezni. A legszegényebb pestiek elképesztően hosszú sorokban várakoztak, és a vásárlók közt a sok analfabéta el sem tudta olvasni azokat a feliratokat, amelyeken tudatták, hogy minden elfogyott, vagy hogy áruszállítás csak később várható. Már hajnali négytől érkeztek a térre az asszonyok, akik aztán estig sorban álltak; néhá- nyan még itt is aludtak a bódék között, olyan rettenetes volt az élelmiszer- hiány. Elhangzottak olyan vádak is — mivel néhány árus kedvezett a szoptatós anyáknak —, hogy némelyek kölcsönkérték szomszédjuk csecsemőjét, hogy előbbre jussanak a sorban.

A két háború közötti időszak sem volt könnyű. Munkanélküliek várták a téren, hogy alkalmi munkát kapjanak, sokszor még itt is aludtak, a szabad ég alatt. A húszas években ugyanis túlkínálat volt a szakképzetlen vagy csak

49