Faurest, Kristin: Tíz tér - A mi Budapestünk (Budapest, 2010)

értékei megkapnák végre azt a figyelmet és gondoskodást, ami nekik jár, és még több árust sikerülne az épületbe csábítani.

Kinn a téren azonban mindaz megtalálható, amiről a Hunyadit jobban ismerik - az őstermelői piac. A tér csarnok felőli oldalán sorakozó rozoga, hullámlemez tetős bódékban folyik az árusítás. Ha kijövünk ide, a legjobb, ha úgy tervezzük meg az esti vacsorát, hogy előbb végigszemléljük, mi néz ki a legjobban a piacon, és csak azután döntünk. Mert hogy a kínálat szerencsére nagyon változó, nagyon olcsó, és többnyire nagyon házias jellegű, örömtelién egyenetlen és otthoni ízektől átjárt. Nyáron a paradicsom a bokron érik be, ahogy kell, a gyümölcs- és zöldségfélék, legalább itt, az évszakkal változnak.

A többi nagyobb vásárcsarnokhoz hasonlóan a Hunyadi piac is jelentős szerepet játszott a térség történetében. Egy újságcikk írója arra panaszkodott, hogy valami fa tákolmányt állítottak fel a hulladék gyűjtésére. „Egyik sarokban kivágtak néhány fát, mert ez az első intézkedés minden budapesti építkezésnél.’1

A szerző a térnek arra a részére utalt, ahol egy bódéban fácánt árultak, és azért méltatlankodott, hogy közvetlenül mellette tárolnák a szemetet, ami nyilvánvalóan nem lenne valami higiénikus. Nem a Hunyadi volt azonban az első hely, ahol találomra felállított fabódék jelentek meg nagy számban, ezért is olvassuk ebben a cikkben is a „Bódépest" gúnynevet.

Az első világháború idején az élelmiszerhiány szörnyű jelei itt ugyanúgy jelentkeztek, mint bárhol máshol. Az egyik újság 1915-ben arról számolt be, hogy szinte lehetetlen volt vajat, sajtot és tojást szerezni, és hogy árusításukra külön kis faépületet állítottak fel. Nagy tömeg várta az élelmiszerszállítót, majd pedig megrohanták az épületet, és jó esély volt rá, hogy minden elfogy, még mielőtt mindenkit kiszolgálnának. „Megroppannak a faház deszkái. Azt hinné az ember, hogy a tömeg egyszeribe eltolja helyéből az egész épületet." Egy nő cipőjének kitört a sarka, amikor megpróbálta a sor elejére küzdeni magát; az újság szerint a csalódott asszonyok nagy tömege „többet vesztett hajtűben", mint amennyit spórolt azzal, hogy a Hunyadin viszonylag olcsón vásárolt. Az élelmiszerválság tovább fokozódott, olyannyira, hogy 1915 októberének végén már sehol sem lehetett krumplit kapni, ezért többek között a burgonyát felhalmozó nyerészkedőket és azokat a gazdákat okolták, akik - mivel drágállották a takarmányt - krumplival etették a teheneket és a disznókat.

29