Faurest, Kristin: Tíz tér - A mi Budapestünk (Budapest, 2010)

■ A képeslap a száz évvel ezelőtti Fő teret mutatja

A tér keletkezéséről szóló legrégebbi dokumentumok a római időkben íródtak, amikor itt keresztezte egymást Aquincum két fő útja. Az itt feltárt templommaradványok a XIV. századból származnak: Nagy Lajos és Erzsébet anyakirályné templomot építtetett itt Szűz Mária tiszteletére 1340-46 között. Oszlopai a Fő tér 1. és 6. szám alatt láthatók. A dokumentumok tanúsága szerint ezt a templomot egy tatárjárás alatt elpusztult XI. századi, Szent Péternek emelt templom mellé építették. A szintén Erzsébet nevéhez fűződő klarissza kolostor valamivel később, 1350-re készült el.

Ebben az időben, illetve tovább, egészen a XVI. századig Óbuda kereskedelmi és mezőgazdasági település volt, városi rang nélkül. A lakosság jelentős része növénytermesztésből, főként szőlőtermelésből és zöldség- és gyümölcsfélék eladásából élt. Komoly csapás érte őket az 1500-as években a hódító török uralma alatt; a kolostorok kiürültek, és csak 1686-ban, a török elűzése után kezdődött meg Óbuda újjáépítése. Óbuda 1659-től a Zichy család birtoka volt, ők a török uralom után német telepeseket hozattak az elnéptelenedett vidékre. A mai Fő tér környékén alakult ki az új birtokközpont. Aztán a XVIII. századtól kezdődően selyemüzemek váltak a térség domináns gazdasági tevékenységének színhelyévé, de beindultak kelmefestő műhelyek, a tégla- és hajógyárak is. A XVII. század végén, a XVIII. század elején jelentős

17