N. Kósa Judit - Szablyár Péter: Föld alatti Pest - A mi Budapestünk (Budapest, 2007)
A Duna budai partja hegykoszorújával, meredek sziklaletöréseivel, szurdokaival sejteti, hogy a föld felszíne alatt is változatos világot találhatunk, az iroda- és lakóházakkal beépített pesti oldalról azonban nehezen tételezünk fel hasonlót. A látszat most is csal. Bár természetes üregek a pesti oldalon nem képződhettek, a hajdani Duna-ártér síkságán, a „város peremén" emelkedő — a Gel- lért-hegy magasságát is meghaladó — hegykoszorúig kiépült pesti városrész alatt is érdekes, ember által alkotott föld alatti világ rejtőzik. Kiépítésekor nem hagyhatták figyelmen kívül a természeti adottságokat, a talaj- és talajvízviszonyokat, az emberi beavatkozások várható hatásait. Ha mégis, beláthatatlan következményekkel, jelentős költségráfordítást igénylő kárelhárítással kellett később szembenézni. Annak ellenére, hogy e föld alatti világ szerves része a lüktető világváros mindennapi életének, nagyrészt mégis rejtve marad, misztikus félhomályba burkolózik. Felfedezésére induljanak velünk föld alatti sétára! Ereszkedjünk le Budán, az új Lágymányosi híd közelében a Duna alatti kábelalagútba, majd lépjünk ismét a felszínre a pesti oldalon! Kövessenek! Kábelalagút a Duna medre alatt Stratégiai jelentősége miatt csak 1991-ben szerezhetett tudomást a főváros közönsége először arról az alagútról, amely a déli Összekötő vasúti hídtól délre, a Duna medre alatt vezet Budáról Pestre. A Duna által kettéosztott város villámosenergia-ellátásának összeköttetését biztosító kábeleket a főváros villamosításának előrehaladtával a XX. század elejétől a Duna hídjain helyezték el. Ebben döntő szerepe volt a déli Összekötő vasúti hídnak, amely az 1914-ben alapított Kelenföldi Erőműből induló kábeleket is hordozta. A második világháború közeledtével stratégiai okokból úgy döntöttek, hogy a Duna medre alatt egy kábelalagutat építenek. Emellett szólt az is, hogy a hidakra erősített kábel meghibásodása — a rázkódás és a rendszeres húzó igénybevétel miatt — gyakori volt, az ólomköpenyeken repedések keletkeztek. Az 1935-ben megszületett döntést 1938-ban próbafúrások követték, majd 1939-ben megkezdődött az alagút tervezése. A Székesfőváros Polgármesteri 5
