N. Kósa Judit - Szablyár Péter: Föld alatti Pest - A mi Budapestünk (Budapest, 2007)

szennyvizet a tisztítótelepre. Míg építésekor a padkák szintjét csak nagyobb esőzésekkor borította szennyvíz, ma már ezek állandóan víz alatt vannak, de gumicsizmában járhatók. Rendszeres felülvizsgálatát búvárok végzik kézi kamerákkal, minden apró meghibásodás helyét pontosan rögzítik. A henger alakú hirdetőoszlopokba rejtett, csigalépcsős lejárók a megújult Nagykörút jellegzetes utcabútorai, megszokott színfoltjai.

Kőbányai kőbányák - föld alatti víztárolók

Kőbánya utcáit, a főváros mai X. kerületét járva itt-ott a föld alá vezető utakat, rejtélyes szellőzőnyílásokat látunk. A földtörténeti újkorban (több mint kilencmillió évvel ezelőtt, a miocén korszakban) keletkezett szarmata és lajta mészkő igen könnyen faragható, fűrészelhető, anyaga fagyálló, ezért az építőipar kedvelt anyagává vált. Sok esetben nem kellett nagy mennyiségű termőföldet sem letakarítani az átlagosan ötven méter vastag rétegei fölül, a bányászatot közvetlenül a földfelszín alatt végezhették. Gyakran függőleges aknákon keresztül, csigasorok segítségével húzták a felszínre a kibányászott kőtömböket.

A városrész neve az évszázadokon át folytatott kőfejtésre utal. Ipari méretű bányászat azonban csak a XIX. században folyt. Innen szállították a követ a kecskeméti református templom, a szadai templom és később a Magyar Tudományos Akadémia, az Egyetemi Könyvtár, a Szent István-bazilika, a Lánchíd és az Alagút építéséhez (de ebből épült már a középkori Pest több méter vastag városfala is).

Egy 1866-os mezőőri jelentés 10 032 kocsi kő elszállítását jegyezte fel („1-1 négyszögöl kő 3 kocsi kőnek felelt meg"). A jó minőségű kőzetanyag kitermelése után visszamaradt, templom méretű, száraz, jól megközelíthető üregeket már korán használatba vették a bortermelők - akik már a török uralom alatt telepítettek szőlőt a vidékre. Borkereskedők tárolták, raktározták az árut itt, a pesti városhatáron kívül, adómentesen (egy míves, márványból faragott homloklapé járható méretű boroshordóban gyönyörködhetünk a Kőbányai Könnyűfémmű Kft. Petrőczy utca 4. szám alatti pinceraktárában). Később, az 1800-as években - a sörgyártás meghonosodását követően az érlelőkádakat, raktárakat helyezték el a pincékben (Dreher Antal Serfőzdéi Rt., Első Magyar Részvényserfőzde stb.).

30