N. Kósa Judit - Szablyár Péter: Föld alatti Pest - A mi Budapestünk (Budapest, 2007)
Közmunkák Tanácsa első főmérnökének, hogy egy sétányokkal övezett, hajózható csatornát építsenek a helyére. Szárnyaló tervét azonban elvetették. A csatornázás mielőbbi megvalósítását — az esztétikailag is kifogásolható nyílt árkok és pöcegödrök mellett - a közegészségügyi állapotok ellehetetlenülése is indokolta, dr. Fodor József orvos, egyetemi tanár az 1869-77 közötti időszak halálozási statisztikáit vizsgálva megállapította, hogy az ásott kutak vizét fogyasztók körében a kolerahalál kétszer gyakoribb, mint a vezetékes vizet fogyasztók között. Az első pesti vízmüvet a mai Országház területén állott lipótvárosi hajóhivatal telkén, 1868-ban helyezték üzembe. Ez is kénysze- rítőleg hatott a csatornahálózat mielőbbi kiépítésére. A pesti főgyűjtőcsatornák megépítésére 1869-ben Sir Morton Pető angol vállalkozó tett először ajánlatot. A terveket London város főmérnöke, W. J. Bazalgette készítette: három főgyűjtőt javasolt. Bár ajánlatát nem fogadták el, a későbbi elgondolások is az övét tükrözték, így Reitteré is, aki 1873-ban készített tervet budapest csatornázási rendszerére. Ennek bevezetőjében így írt:...oly műnél — mely a város jelenére és jövőjére nézve életkérdés - inkább több áldozatot kell hozni, mint talán a túlzott takarékosság által tökéletlen művet előállítani, melynek tökéletesítése később még sokkal nagyobb költséget fogna okozni, feltévén, hogy egyáltalán később még lehetséges is legyen." A Fővárosi Közmunkák Tanácsa 1875 márciusában meghívásos tervpályázatot írt ki a csatornahálózat kiviteli terveinek elkészítésére a Reitter-féle alapterv felhasználásával. Pályadíjként „100, azaz egyszáz darab természetbeni aranyat megszavazott". A pályázatok elbírálására neves személyekből álló szakbizottságot hoztak létre, amely 1877. júniusában Lechner Lajos pályatervét javasolta győztesnek. 1883-ban a fővárosi mérnöki hivatalban létrejött csatornázási osztály vezetésével megbízott Martin Ottó kapta feladatul Pest általános csatornázási tervének elkészítését: „...a körúti főgyűjtő a tervbe minden esetre felvétessék, a csatornahálózatba a pesti rész egész lakott területe bevonassék..." A terveket már 1884-ben bemutatták a közgyűlésnek. Tervbírálatok, szakmai viták, elhúzódó egyeztetések után a belügyminiszter 1891. január 16-i leiratában lezárta a kérdést, megkezdődhetett a 11 044 384 korona 77 fillér költségű beruházás. Inflációhoz szokott szemünknek kellemes olvasni, hogy a főváros 1915. évi zárszámadása 10 324 003 korona 35 fillér tényleges felhasználást regisztrált... 27
