N. Kósa Judit - Szablyár Péter: Föld alatti Pest - A mi Budapestünk (Budapest, 2007)

mia újfent múzeummá válhatott. 1994-ben született meg a döntés, hogy a Természettudományi Múzeum, amely megalakulása óta a Nemzeti Múzeummal osztozott közös helyükön, elfoglalhatja a hatalmas épülettömböt. 1996 októberében az intézmény megnyithatta első kiállítását az egykori lovardában. Az évtized második felében több tára is beköltözött a főépület tetőterébe, illetve földszintjére, 2002 februárjára pedig szerkezetkész állapotba kerültek a múzeum új, föld alatti terei.

A Ludovika Akadémia főépülete egy nyolcszögletű udvart fog körbe. Az átépítés előtt csak a lefedett terület alatt voltak pincék, 2001 nyarán azonban gyakorlatilag aláásták a Ludovikát. Tizenhét méteres gödröt mélyítettek az udvaron, miközben ugyanilyen mélyre ástak a lovarda és az épület közötti területen is. A huszonötezer köbméter beton és kétezer tonna acél beépítésével kialakított három szinten összesen több mint tízezer négyzetméternyi új helyiséghez jut a múzeum. Az építészeti koncepció értelmében a látogatók majd az üvegkupolával fedétt középső téren át léphetnek be a múzeumba, hogy aztán a föld alatti fögadótérbőf a lovarda tárlatai vagy a főépület alatti kiállítás felé vegyék az irányt. A két épület föld alatti összekötése nem egészen új ötlet, az építkezés idején találtak egy folyosót, amelyen egykor minden bizonnyal a katonanövendékek közlekedtek.

■ A „rotunda", félúton az,egykori lovardáéi a Ludovika főépülete között