N. Kósa Judit - Szablyár Péter: Föld alatti Pest - A mi Budapestünk (Budapest, 2007)
A múzeum korábban is meglévő, de a rekonstrukció idején felújított pincéibe kiszolgálóhelyiségek, raktárak, műhelyek kerültek. A másfél száz éves, masszív kőfalak között különös látványt nyújt az élénk színekben pompázó, modern hőközpont. A rekonstrukció utolsó lépései közé tartozik a kőraktár kialakítása, valamint a Múzeumkert felújítása. Ennek során az Arany János-szobor alatt mélygarázst építenek. A tervek szerint ezt a garázst a főlépcső alatt összekötnék a pinceszint tereivel; a megoldás leegyszerűsítené a teherszállítást és csökkentené a Múzeumkert terhelését. Hátravan még ugyanakkor a főlépcső környékének és a tervezett mélygarázs helyének régészeti feltárása. Elképzelhető, hogy a kutatás érdekes eredményre vezet. A lépcső alatti hatalmas belmagasságú, de gyakorlatilag kihasználatlan tér ugyanis alighanem régi házmaradványokat rejt, ráadásul a múzeumi folklór úgy tartja: a kertből indult egykor az egyik alagút, amely a városfal alatt kötötte össze a Belvárost a pesti külterületekkel. Ybl Miklós fantomja a megújult Operaházban A párizsi operaház fantomjáról szóló musical ismeretében az ember hajlamos általánosítani: azt gondolja, hogy a világ nagy operaépületeinek természetes tartozéka a rejtélyes mélységekbe nyúló katakombarendszer. Nos, a budapesti Operaház esetében ez nem így van. Elsősorban azért nem, mert a városnak ezen a részén a talajvíz még most is szüntelen mozgásban van. Az Operaház felújítása előtt a víz a színpad alatti süllyedők gödrében is rendszeresen megjelent; még szerencse, hogy az akkori hidraulikus színpadgépezetet ez a legkevésbé sem zavarta. Az idős operaháziak viszont emlékeznek arra, hogy az eltévedt Duna-víz jó szolgálatot is tett. A hidraulikát működtető két kút nedűje életmentőnek bizonyult a második világháborús ostromot a színházban átvészelő művészek számára, hiszen a harcok tönkretették Pest vízvezetékrendszerét. A magas talajvízszintre való tekintettel Ybl Miklós úgy tervezte meg az Operaházat, hogy a pincének csak két része nyúljon mélyen a talajba. Az egyik a már említett süllyedőtér, ennek legmélyebb pontja tizenkét méterrel a színpad szintje, azaz hét méterrel az utcaszint alatt van. Az eredeti rendszer, amelyet az 1875 és 1884 között lezajlott építkezés során alakítottak ki, Európa legmodernebb berendezése volt. 21
