N. Kósa Judit - Szablyár Péter: Föld alatti Pest - A mi Budapestünk (Budapest, 2007)

■ A Parlament iégfotyoódi

szerű világításról és az emeletek közti közlekedést megkönnyítő liftekről gondoskodott, hanem egy olyan távfűtő- és szellőzőrendszert is kidolgozott, amely mind a mai napig szolgálja a házat,

A forró gőzt adó négy kazánt az Országház északi szárnyától mintegy százötven méternyire, a mai Balassi Bálint utcába telepítették. A kazánokat kezdetben szénnel, később olajjal fűtötték, mára pedig áttértek a gázra. A szolgáltatóház hagyományosan az üzemeltetők otthona is volt. A közműalagúton beérkező gőz az épület alatt az elosztóhelyiségekbe jut, ahonnan az 1250 radiátor vagy az alagsor alatti szinten kialakított 54 fűtőkamra valamelyikébe kerül. Manapság ez az alagút már csak nehezen járható: noha úgy tervezték, hogy egy ember végigsétálhasson benne, a száz-százötven milliméter átmérőjűre cserélt csővezetékek akadályozzák a mozgást. Nem beszélve arról, hogy az utóbbi években a Parlament vonalában elhelyezett vasrácsot is masszív fallal váltották föl.

A Steindl-féle szellőzőrendszer a fizika törvényeire épül: a térről beszívott levegőt az üléstermek alatti térben szükség szerint összekeverik a csövön érkező meleg gőzzel, és a bádogedényekben párologtatott vízzel nedvesítik. Innen a levegő a padló szellőzőrésein át felszáll a Parlament tereibe, majd a

10