Szablyár Péter: Fokról fokra - A mi Budapestünk (Budapest, 2010)
különlegesebb része. Az ironizáló szakma különleges liftmegoldása miatt „dugattyús háznak" nevezte el az épületet. Eleganciájával, anyaghasználatával, a burkolatok harmonizáló színeivel ma is lenyűgöző látványt nyújt, állapotának szinte változatlan megőrzése az „ingatlankezelő korszakot” átélt fővárosban már önmagában csodának számít. Számtalan reklám- és játékfilm forgatási helyszíneként szolgált, legutóbb Dyga Zsombor díjnyertes filmjében, a Köntörfjalakban láthattuk. A Nagykörúttól északra eső Duna-parti területen, az Újlipótvárosban szintén a két világháború között, korábbi ipartelepek helyén emelték a hatalmas épületegyüttest a kor középosztályának igényeit kielégítő lakásaival. A beépítés szigorú feltételek mellett történt. A Fővárosi Közmunkák Tanácsa 1933-ban fogadta el a mai Szent István park és környezete telekmegosztási és rendezési tervét, egyidejűleg az épületek homlokzati kialakítását. 1935—36-ban, a hajdani parkettagyár területén épült fel a Hofstatter-Domány építészpáros tervei alapján a Pozsonyi út 38—42-es számú telken a környék legelegánsabb luxusbérháza, nagy szobaszámú, teraszos lakásokkal, olcsó termál- vízfútéssel, tágas lépcsőházakkal, igényes burkolatokkal. Eredetileg egy nagy befogadóképességű mozit is terveztek, de az nem valósult meg, csak a tömb földszintjén elhelyezett Dunapark Kávéház. A Dunapark ház elnyújtott ellipszis alakú lépcsőháza és a ház előterében álló elegáns ívű lépcső maradandó építészeti alkotás, hasonlóan a közeli 53—55-ös számú bérház Hámor (Hamburger) István által tervezett orsós lépcsőházához, amely szintén számtalan reklám- és mozifilm helyszínéül szolgált az elmúlt évtizedekben. Gyomrunkhoz vezető lépcsők — a Központi Vásárcsarnoktól a Lehelig A millenniumra készülő Budapest félmillió főt meghaladó lakossága egyre nagyobb hiányát érezte egy korszerű, fedett piacnak, annak ellenére, hogy negyvennégy kisebb-nagyobb piac működött a városban. A főváros Közgazda- sági és Közélelmezési Bizottsága 1892-ben tervpályázatot írt ki egy vásárcsarnok tervezésére és kivitelezésére, amelyet Pecz Samu nyert meg. Ars poétikáját — „a szép épületnek harmonikusnak és hasznosnak kell lennie” — a vásár49
