Szablyár Péter: Fokról fokra - A mi Budapestünk (Budapest, 2010)

dión (közel hetvenezer ülőhellyel). Építése 1948-ban kezdődött ifj. Dávid Károly építész és Gilyén Jenő statikus tervei alapján. A hatalmas betonkaréjt 18 pilon tartja, ezekben helyezkednek el a lépcsőházak. Az előre gyártott elemeket (24 ezer tribünelemet és 15 ezer lépcsőelemet) a helyszínen készítették, 2500 tonna betonvas és 4; ezer köbméter beton felhasználásával. A beruházás 160 millió forintot emésztett fel. Az 1953. augusztus 20-i avatóünnepségen a 80 ezer nézőt 12 ezer tornász, több mint kétezer más sportoló és négyszáz néptáncos szórakoztatta.

1959-ben esti mérkőzésekre is alkalmas világítással látták el a stadiont, lelátóit 83 ezer fő befogadására alkalmassá bővítették. Mára az azóta már Puskás Ferenc nevét viselő sportlétesítmény korszerűtlenné vált, egyes szektorai életveszélyesek. Egy-egy kiemelkedő sport- vagy zenei eseményre maximum 50 ezer látogatót tudnak beengedni a lelátókra. Egyes tervek teljes lebontásával, mások megerősítésével és több ütemben végrehajtott korszerűsítésével számolnak.

Modernista lépcsőházak Budán és Pesten

A két világháború közötti Budapesten máig jelentős értéket képviselő építészeti alkotások születtek. A magyarországi modern bérházak két kiemelkedő példáját, illetve különleges lépcsőházukat mutatjuk be, mindkettő a Hof- státter—Domány építészpáros munkája.

A Margit körút XX. századi beépítése meglehetősen vontatottan haladt, annak ellenére, hogy „budai körút" jellege már kialakult. A Rózsadomb lejtője a Margit kőrútnál ér véget, a hajdani szőlőskertek és parasztházak sokáig tartották magukat, dacolva az utca Duna felőli oldalán sorra épülő nagy bérházakkal. 1937-re felépült a 13-as számú ház, hatalmas déli tűzfala még jobban kiemelte a Römer Flóris és Margit utca által határolt terület földszintes épületeinek korszerűtlenségét. Az értékes telek beépítését a Közmunkatanács is szorgalmazta. Az ingatlant végül a Weiss Manfréd Vállalatok Elismert Nyugdíjpénztára vásárolta meg, a tervezéssel az akkor már ismert Hofstátter Bélát és Domány Ferencet bízta meg. Belsőépítészként Wigand László erősítette a csapatot. A lejtős terepen a két épületrész szintjeit egymáshoz képest eltolták, a szintkülönbség a lépcsőházban „oldódik fel" a pihenőkből nyíló három41