Szablyár Péter: Fokról fokra - A mi Budapestünk (Budapest, 2010)

hatosztatú épületre esik. Látványában az a legkellemesebb, hogy tökéletesen belesimul környezetébe, emberi léptékű keretet adva a kissé túlépített, a hajdani Nyárs- (ma Nap-) hegy tömegét napjainkban már csak házhalmazaival jelző domboldalnak. (Kedvező városképi hatásához hozzájárul, hogy semlegesíti az időben és térben is „elé" épített robusztus szocreál épületkolosszust, amely manapság a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamarának és a VÁTl-nak - Magyar Regionális Fejlesztési és Urbanisztikai Nonprofit Kft. - ad otthont.) Az oktatási és kulturális miniszter által 2009-ben védetté nyilvánított épületet a fiatalon elhunyt tehetséges építész, Schmidt Lajos (1931-73) tervei alapján (Általános Épülettervező Vállalat — ÁÉTV, 1964) építették a Naphegy és Gellérthegy utca közötti lejtős területre (1966). Schmidt azt a lélegzetvételnyi időt használta ki, amely még a tömeges lakásépítés, a panelos technológia esztétikailag igénytelen lakástömegének megszületése előtt adódott korszerű, igényes lakások építésére.

A földszint + 5 emeletes épület két Orvos lépcső felőli és egy Gellérthegy utcai szekcióból áll. Egy-egy szekción belül a félemeleti pihenőkről nyíló lakások eltolt szinteken helyezkednek el. Az épületegyüttes mindkét utca felől megközelíthető. Az egységesen 12-12 centiméter vastag haránt vasbeton falas, monolit lemezfödémes épület különleges panorámájú, kedvező beosztású lakásokat foglal magába. Védetté nyilvánításakor az előterjesztők az épület tömegalakítását, alaprajzi racionalitását és városképi jelentőségét hangsúlyozták.

Az épület Orvos lépcső felőli oldalán kialakított keskeny előkertben, egy igényesen megformált kis medence szélén áll Matzon Frigyes (1909—86) fekete labradoritból készült kútszobra, a fókapár. A modern magyar szobrászművészetben jelentős helyet elfoglaló mester Várpalota városának adományozta életművét, ahol emlékkiállításán közel 130 alkotása ma is látható.

Korszakos díszlépcsők, főlépcsőházak

Az azonnali nagy hatást kiváltó, díszes kiképzésű külső vagy belső lépcső díszlépcsőként a reneszánsz építészetben vált meghatározó jelentőségűvé. Először a pompát kedvelő Itáliában jelenik meg, majd a spanyol építészet jellemző eleme. Míg a gótikában a homlokzathoz simuló, egykarú külső lépcső a jellem25