Szablyár Péter: Fokról fokra - A mi Budapestünk (Budapest, 2010)
össze az elegáns Duna-parttal (megakadályozva a kilátást zavaró, párkánymagasságú beépítést is). Eredeti feladatát azonban sosem látta el. A Duna-part növekvő járműforgalma elvágta a folyótól, a pesti korzóhoz hasonló nyüzsgő élet sosem alakult itt ki, a Bazár üzlethelyiségeit rendre elhagyták a kereskedők, helyüket szobrászok és festők műtermei foglalták el. A hegyre vezető díszlépcső sosem épült meg végig, a kertben nem folytatódott tovább. A palotát ellátó vízmű helyére — a Várkertbazár északi végén - emeletes pavilont építettek, hozzá csatlakoztatták a középkorban épült fedett Vízhordó lépcsőt. Ennek tetejére építették a neoreneszánsz, kőbábos korlátokkal szegélyezett Óriáslépcsőt, amit egy — a régi kerti lakból átalakított — toronynyal csatlakoztattak a palotába vezető úthoz. A palotába látogatók azonban az időközben megépült kényelmesebb Siklót részesítették előnyben, ezt az utat ritkán használták. A várkert XIX. század végi állapotában maradt fenn a második világháború végén bekövetkezett ostromig. A keletkezett károk nem tették volna szükségessé a kert teljes felszámolását, a politika azonban a „Horthy-kor- szak" jelképének tekintette: végleges (és végzetes) felszámolásához a teljes körű régészeti feltárások teremtették meg az ideológiai alapot. A „grotta" és a sziklakért köveit a Margitszigetre szállították, az üvegházak Miskolcra kerültek. A helyreállítást irányító Gerő László elképzelései alapján a feltárt várfalak közötti udvarokban „középkori" kerteket létesítettek, máig vitatott megfontolások alapján. A második világháborúban súlyosan megsérült Várkertbazárt 1958-ban helyreállították, 1961-ben itt nyílt meg a híres-hírhedt szabadtéri szórakozóhely, a Budai Ifjúsági Park. A három T-vel (tiltott, tűrt, támogatott) jellemzett kultúrpolitika itt a tűrt és tiltott területek határmezsgyéjét alakította ki, ahol a beszivárgott „nyugati beatzene” már a hazaival keveredhetett. A „fellazítást” az öltözetre és a viselkedésre vonatkozó szigorú szabályok kérlelhetetlen megkövetelésével próbálták ellensúlyozni. A park 1962-es szigorú „Belépési szabályzata” ma már kortörténeti emlék: „Tudnivalók a Budai Ifjúsági Park látogatásával kapcsolatban: Belépéi csak 18 éven /jelűit fiúk éi 16 éven /jelüli lányok réizére, nyakkendőben, világod ingben, zakóban. Vászonnadrágban a belépés tilos. Kitiltást eredményeznek a következő kihágások: ízléstelen táncolás, nem twist számra >3
