Szegő Dóra - Szegő György: Zsinagógák - A mi Budapestünk (Budapest, 2004)

Két történelmi fordulat magyarázza a templomfunkció módosulását: a zsidók kultikus központját, a Templomot i. e. 587-ben babilóniai hadak, majd az újra felépített Szentélyt i. sz. 70-ben Titus római légiói teszik a földdel egyenlővé. A zsidóság a kultuszcentrum pusztulása után liturgikus tevékenységét és mindennapi életét átszervezve, s a tóratekercshez, a „hordozható haza" (H. Heine) szentségéhez kötve újraalkotja szakrális tereit. A zsinagóga a gyülekezet helye lesz, ahol az immár áldozatok nélküli, leegyszerűsödött és bensőségesebbé vált kultikus praxis a tanítás, az írások felolvasásának és magyarázatának gyakorlatával egészül ki. Nem feltétlenül szent tér, inkább a gyülekezet tere, találkozóhely, funkciójában is kapcsolódva a tanház (bét hamidrái) oktató teréhez. Gábor György szerint: „Az intim tér Isten tiszteletének familiárisabb jellegét emelte ki, azt, ahogy egy adott település zsidó közösségének tagjai a szombat beálltával vagy a nagyünnepek alkalmával egymásra találnak, s ezáltal válhatott eme tér, amely - ne felejtsük, immár a tanulás terrénumává is vált - méltó bevezetőjévé, mondhatni: előszobájává az otthon folytatódó, a családi környezetben kiteljesedő ünnepnek és emlékezésnek."

A haza nélküli zsidóság a kultikus templom terét a közös ima és az oktatás intim terére cserélő zsinagóga toposzával meghatározó módon járult hozzá a zsidóság fennmaradásához. „A spirituális, mennyei Templom pedig, amely öröktől fogva létezik, s amelyet nem emberkéz alkotott, a Messiás eljövetelére vár, hogy a megszokott helyén és régi pompájában immár egy magasabb lelkiség, az együtt lakozó farkas és bárány harmóniájának örök szimbólumaként a végső békességet hirdesse"— írja a vallásfilozófus.

A nyugati civilizáció templomfogalma a jeruzsálemi Templomból származik. A Héber Biblia — a „hordozható haza” — szentségének közvetítésével kerül Nyugatra mint tárgyiasult „Mennyei Templom". A keresztes hadak nem tudták sem megtartani, sem földi értelemben, teljes anyagi mivoltában nyugatra telepíteni a jeruzsálemi Templomot. A keresztény vallás - a zsidó diaszpóra templomfogalmához hasonlóan — kialakította a „Mennyei Jeruzsálem" szent fogalmát.

A közös ibériai mór-zsidó középkori fénykor után a szefárd zsidók keletre menekültek. És menekültek évszázadokig. Egyes kutatók szerint a középkorban Lengyelországban és Magyarországon találkoztak a már korábban Jeruzsálem felől érkezett csoportokkal. Tény mindenesetre, hogy a XIX. században a get7