Szegő Dóra - Szegő György: Zsinagógák - A mi Budapestünk (Budapest, 2004)

tével. A gyülekezetek megtartásának erőteljes eszköze volt a templomfelújítás vagy új templom építése adományokból és jelentős nyugati kölcsönökből.

Az új zsinagógák ekkor általában már nem a „testvéresülés" 1848-as hagyományai jegyében - a hosszházas keresztény templomra emlékeztető térszervezéssel —, hanem a régi, centrálisán elhelyezett bima tradícióját tisztelve épültek. Ugyanakkor minta maradt a még korábbi előkép, a jeruzsálemi Templom hosszházas rendje is. Az építész számára látszólag feloldhatatlan ellentmondás keletkezett. Baumhorn a Páva utcai templomnál imponálóan újszerű szerkesztéssel talált megoldást: a zsinagóga egy szabálytalan négyszög alakú telek kissé hegyes szögben záródó sarkán áll, a telekátlóra telepített, udvarra néző, „nyolcszög három oldala” záródású alaprajzzal, melyből az építész kiemelte a főbejáratot és a két karzatlépcsőt.

A megrendelő gyülekezet kívánságára Baumhorn a zsinagógát a város felől ismét az udvar felé fordítja (II. József türelmi rendelete előtt zsinagóga nem nézhetett az utcára), a falkerítéssel körülvett udvar hegyes sarkába tolva. A végül ötszög alaprajzú templomelrendezés ennek úgy felelhetett meg, hogy a két oldalhajó áthatásba került a főhajóval. Az alapjában longitudinális formák

■ A Páva utcai Zóinagöga hőhomlokzata a rekonstrukció után

68