Szegő Dóra - Szegő György: Zsinagógák - A mi Budapestünk (Budapest, 2004)

■ Tdnaicó Mihály utca 26.. ziinasógahomlokzat

a prefektus magas rangú udvari méltóság és közösségi vezető is volt. A személyén keresztül megvalósuló udvari kötődés révén még kedvezőbben alakult a budai zsidó közösség helyzete. A zsidó prefektusi cím egészen a budai kiűzetésig a Mendel családban öröklődött. A család több nagyszabású épületet is emelt a negyedben, amelyet ekkor már „Zsidó utcaként" említenek. A Men- del-házakra is az 1960-as évek ásatásai során bukkantak rá. Az épületek hitközségi központok is lehettek, hiszen a prefektust illette a budai rabbi kinevezésének joga. A Mendel-házak egyikének udvarán — a mai Táncsics Mihály utca 23. szám alatt - épült fel az imponáló méretű (26,26 x 10,53 méter alap- területű) késő gótikus nagy zsinagóga is. A kéthajós csarnokbelső a prágai Altneuschul-zsinagógáéhoz és Regensburg elpusztult, száz évvel korábbi zsinagógájáéhoz hasonló térélményt nyújthatott. Ehhez keskeny nyílásokkal kapcsolódott a női imaterem, a nyílások csak az ima követését tették lehetővé. Scheiber Sándor fejtette meg a középső pilléreken talált feliratot: „1541-ben ünnepeljük a templom 80 éves fennállását."

A budai nagy zsinagóga maradványa világraszóló régészeti lelet: a templom a korabeli Európa egyik legjelentősebb zsinagógája volt. Mégis - komoly adósságként — betonszarkofágba temetve fekszik a Táncsics Mihály utca 23.

13