Valóság, 1955 (3. évfolyam, 1-2. szám)
1955-07-01 / 1-2. szám
78 --KÖNYVEK - K Ö N Y VEK - KÖNYVEK -KÖNYV A KOCAFORRaDALMÁR. ÉS A KOCAKRITIKUS (Gabriel POBRÁNYI : Un révolté du dimanche . JufiLard.Paris, ) Rezek atyának az " Ahogy lehet " májusi számában Pobrányi Gá -bor 11 Un révolté du dimanche "(Egy kocaforradalmár ) c. regényéről megjelent elitélö birálata eleve fölöslegessé teszi e könyv további méltatását,Szeretnék azonban,ha irotársunk első francia munkáját ma gyárul nemcsak a műkedvelő irodalmár megrovása tüntetné ki,Ezért úgy érezzük,nem járunk el helytelenül,amikor a regényt s az ellene felhozotx vádakat tüzetes vizsgálat tárgyává tesszük, A döre birálat olyan mint a dum-dum golyo,Einesen hegye,pontosan nem talál,de lapos közhely-orrával hatásosan roncsol,Mikor Re - zek atya az " Ahogy lehet" levente-puskáját tulajdon munkatársára fogta,hogy ellőj je dum-dum bírálatát,a puskaport az u.n, nemzeti emigrácio közös fegyvertárából merítette.A " kocaforradalmár " szerzőjét előreláthatólag még sok támadás fogja érni honfitársai részéről.Minthogy az " Ahogy lehet " önképzőkör "szellemi tanácsadó" -ja dolgozatában minden emigrácios oldalról várható kifogást szóvirág bokrétába kötött,Írásának hol mulattató,hol pedig bosszantó zagyvasága ellenére,indokoltnak találjuk,hogy Pobrányi Gábor regényét az ö bírálatával párhuzamosan ismertessük. A kocaforradalmár,Tóth Árpád ( semmi köze sincs nagy költőnk - höz ),egy fiatalember,aki annyira utálja a társadalmat s önmagát , hogy kapva kap minden alkalmon,amely a társadalom s önmaga megutá - lásában előbbre viszi.Eszményi forradalmár,aki mindenből kiábrándul va tulajdon énje s a csalóka forradalmak ellen fordul,de soha sem az ember ellen.A háború alatt SS katona,de amikor ártatlan zsidókat kellene elhurcolnia,megtagadja a parancsot.Később kommunista,de sza badság-eszméinek megtiprását látva,Nyugatra menekül,hogy a szabad ■» elvüség birodalmában keressen boldogságot és szerencsét .Négy év a - latt alkalma nyilik a " szabad világ "-ot árnyoldalairól is alapo - san megismerni és csalódottan hazamegy.Otthon megtért bárányként fo gadják,de a parancsuralmi rendszer nyomasztó légköréből visszavá - gyik az elhagyott Franciaországba : Nyugat talán mégiscsak jobb volt,Végül azonban nem annyira politikai elvei ( ha ugyan a kiábrán dultságot elvnek lehet nevezni ),mint inkább volt párisi szeretőjének, Francoise-nak képében összpontosult vágya.i késztetik újból szc késre. E második szökés története szolgál a regénynek keretül,melyben a fel-felvillano emlékek égetően időszerű kérdésekre vetnek fényt , vagy számos meglátást egyetlen jellegzetes esetben összegezve, tiz keserves év tapasztalatáról számolnak be. " Ha lehetne egy regényt pusztán az irásmesterség szempontjából megmérni..." - igy kezdi Rezek atya egyik mondatát.Nos,értelmes ember egy regényt első sorban az " irásmesterség szempontjából " vizsgál,mint ahogy a futóbajnokságot a futni-tudás,az almáspitét a cukrásznüvészét s az irodalomtörténészt az irodalom szemszögéből itéli meg,ha ugyan nem elfogult.
