Valóság, 1955 (3. évfolyam, 1-2. szám)
1955-07-01 / 1-2. szám
74 -do repülőgépet ábrázoló,az ajtóra tűzött rajzát foszladozo müse' lyem pongyola takarja el részben.A sarokban egy pár kopott piros papucs és fekete cipő busul.Beáztatott alsó-nemű úszkál a mosdotál ban,a régimódi szekrény félig nyitott ajtaján szürke harisnyák log nak.Az ágy felett tájkép,fenyvesek boritotta havas hegyekkel« Az asztalkán szalma-virág alatt ketyegő ébresztö-ora és vastag pápa - szem.Felette az újságból kivágott Szent Atya szórja áldását a szem közti széken heverő szalonnás szegélyű fűzőre, A PIACON Az öregur két napja nem evett.Olyan éhes,hogy már szalonna ize van szájában a nyálnak«A piac-utcán bámészkodik.Észreveszi,egy rokapré met viselő hôlgÿ táskájából bankjegy hull az elárusito-asztal elé. Odasiet.Rálép a pénzre." Bűit akar ?" kérdi az izmos árus." Semmit" hebegi.Egész testében remegve hátrál«Nézi,amint a szemét között he verő bankjegyet a szellő tfaelgeti,vizslató kutya szaglássza.Jaj , meg ne lássa senki ! Végre erőt vesz magán.A bódé elé lép.Lehajol. Az utca minden Eblakával figyel,utána kapnak ágaikkal a fák,ezer ember rá vigyáz.Megvan!Megvan* - ''Hé",rival rá az árus," mit ta - Iáit?" - "Izé", cadogja," nem maga vesztette el ?" - "De igen.Adja csak ide.''Átnyújt ja a pénzt.Bot jára támaszkodva elsomf ordái. AQUARIUM Kávéház üvegtáblája mögül nézzük,mint szitál az eső.a zöldes fényben derengő utcén csendesen hajlongnak a fák,akár a tenger-fenék sziklához tapadt növényei.Alattuk csillogó kabátban emberek siet - nek.Rajokban cikkáznák a házak rései közt,egy-egy sötét nyilás néha elnyeli őket.Tátogo szájukat látni;ugyan mit mondanak ? Mozdu - latlan szemgolyoval merednek az üveglapra,majd hirtelen irányt vál toztatva,gyorsan t*vahuznak.Az ut-keresztezödésnél óriás teher gépkocsi suhan tátott hűtővel .‘menekülnek előle,mint az apró halak a cápa elöl.FoIaton vándoruton,ismeretlen cél felé»hűvös és langy áramok rabja,az élet féltőrhet-é a tudattalan mélyből,avagy szét - vetné-e a megszokott belső feszültség mielőtt a világos felszínre érne?Ki tudja ?A nyomasztó valóságban hangtalan buborékot vet a ki mondott gondolataztán nyomban megsemmisül. AUGUSZTUSI ESŐ , Két hét szárazság és perzselő napsütés után,dél-felé mellkast horpaszto levegő nehezedett a városra,este a függönyök repdestek,éj - fél előtt végre kitört a vihar,a nyitott ablakon éjjel bevert a zá por,zuhogott hajnalban az eső,csendesen csepereg reggelre : villog va gyűrűznek a sötét pocsolyák.A galamb-szárnyú ég alatt fénylik a sok tető és párkány,csillognak a falevelek.Kissé hűvös van.Föld - szagot szívsz magadba és elrévedsz.Nyelveden a gyümölcsöt és emléket érlelő szeptember elö-ize terjeng.Tudod,nemsokára gesz tényé koppan a házad előtt,azután meg ködbe vesznek a sinek az állomásokon.Édes sárgabarackot reggelizel,közben bele-beleharapsz néhány emlékbe,de elveted őket,még kissé fanyarok.Becsukod az ablakot, és folytott nyugtalanságodba, bölcsen beletörődvén,egész délelőtt 0 - vidius-t olvasol. LEHOCZKY Gergely
