Valóság, 1955 (3. évfolyam, 1-2. szám)

1955-07-01 / 1-2. szám

71 -Hullagyalázás - emlék -Az ágyon feküdt és hallgatott : rögtön tudtam , hogy halott.

Az arca már viaszsárga volt , szájából sárgás nyálka folyt.

Férfi volt , kopasz és öreg ? lelógó kezén kék erek,

Ennek már végre nyugta van - gondoltam , - nem volt jobb szavam.

Cseppet sem voltam illetödött : az gyászol csak , aki ütödött.

Kerestem valami nemeset ,

* de nem találtam , csak keveset ,

a halott egy sárga hulla volt , még nem látszott rajta hullafolt ,

de arcán se fénylett semmilyen csodás , halál utáni isten-álmodás -Elmenöben mit se szóltam , magamnak se válaszoltam ,

tudtam , hogy az erkölcs nulla , láttam , hogy a halott hulla :

első nap a teste kékes , másodnapon gennyedékes ,

harmadnap a viz felbontja f negyednapra nincs csak csontja.